Szergényi István

Felzárkózásunk az energiahatékonyság területén és ennek tükrében néhány jövőbeni energiafelhasználási változat elemzése

Összenergia-igényességünk az utóbbi években tapasztalt kedvezo csökkenésének a megtartásához a GDP-termelésnek továbbra is egyre növekvo hányadát kell a kis energiaigényu, de nagy hozzáadott értéket hordozó informatika, a turizmus, a könnyu gépipar, a kereskedelem területérol eloteremteni, és folytatni szükséges a Széchenyi terv energiatakarékossági fejezetét

In the total energy intensity keeping the recent years positive trend we have to produce a permanently increasing part of the GDP from great added value and low energy intensive branches such IT, tourism, light manufacturing industry, commercial activity and necessary to continue the energy saving sub-programme of the Széchenyi Plan.

Az írás célja az, hogy a címben említetteken túl néhány orientáló adat bemutatásával ráirányítsa a figyelmet bizonyos gazdaságpolitikai összefüggésekre.

I. Az energiahatékonyság területén történo felzárkózásunk feltételei

A rendszerváltozás elotti magyar gazdaságpolitika – a közismert okok miatt – nem kedvezett annak, hogy energiahatékonyságunk megfeleljen a fejlett országokénak. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2001-ben közreadott 1999-re vonatkozó, az 1. táblázatban található statisztikai adatai szerint a hivatalos kurzuson számolt magyar GDP-re vetített összenergia-igényesség¹ az EU átlagáénak a 3,2-szerese². Figyelembe véve a forintnak a dollárhoz újabban tapasztalt erosödését is, a hazai összenergia-igényesség még mindig 2,5–3-szorosa, a villamosenergiáé pedig 2,0–2,5-szöröse az uniós átlagnak. (A vásárlóero-paritáson számolt GDP-é az összes energiaigényesség tekintetében az arány lényegesen kedvezobb – 1,3-szoros –, a villamosenergia esetében pedig gyakorlatilag nincs eltérés). A számok ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy az egy fore jutó össz-, illetve villamosenergia-felhasználás alig haladja meg az EU megfelelo adatának a kétharmadát, illetve a felét.

Minthogy a forint-dollár szorzó ezután is változhat, az összenergia-igényesség 15–20 év alatti felzárkózását feltételezo 1. ábra különbözo kiinduló arányokhoz megkívánt energiaigényesség-csökkentési ütemeket mutat be, lehetoséget adva a számok esetleges késobbi aktualizálására. Az EU-éhoz viszonyított arányok határait a vásárlóero-paritásoshoz közeli 1,5-tol 3-ig választottuk ki. Számításunkban a hivatalos dollár-szorzóval számolt energiaigényességre (3-szoros energiaigényesség) alapoztunk. Az EU a következo évtizedekre évi 1,7% összenergiaigényesség-csökkenést irányoz elo⁴. A magyar gazdaság ezen mutatójának elorevetítéséhez alapul – ha némi egyszerusítéssel élünk – a közelmúlt évek tapasztalatait használhatjuk fel. A korszerusítések eredményeként 1997 óta a villamosenergia esetében évi 3,5%, az összenergia terén pedig átlagosan évi 5,5% volt az ütemjavulás⁵. Az 1. ábra alapján látható, hogy az összenergia-igényességünknek az utóbbi években tapasztalt tendenciája megtartására, esetleg annak további javítására van szükség. Amennyiben ezt sikerül megvalósítani, úgy másfél – két évtized alatt megközelítjük, illetve elérjük a jelenlegi 15-ök akkorra eloirányzott átlagát. Ehhez azonban a GDP-termelésnek továbbra is egyre növekvo hányadát kell tudatosan olyan gazdasági területekrol eloteremteni, mint a kis energiaigényu, de nagy hozzáadott értéket hordozó informatika, a turizmus, a könnyu gépipar, a kereskedelem, stb., és folytatni szükséges a Széchenyi terv energiatakarékossági fejezetét, valamint el kell kerülni az energiaigényes fejlesztéseket.



II. Energiafelhasználási prognózisváltozatok

Az energiafelhasználás alakulása az összetevok olyan sokaságából adódik, hogy azok eredojét szinte lehetetlen pontosan prognosztizálni. Ennek ellenére a tájékozódó elorelátásról nem szabad lemondani. Jobb, ha egy jövokép húzza elore tennivalóink vezérfonalát – másként szólva energetikai eloretekintésünket a gazdaságpolitikába integráljuk – mintsem hagyatkoznunk arra, hogy ahogy lesz, úgy lesz, azaz a „mindent megoldó piac” tolja elore teendoinket.⁶ E tekintetben eltéro helyzetben vannak a társadalmilag-gazdaságilag élenjáró és a felzárkózó országok. Ez utóbbiaknak ugyanis annyiban egyszerubb a dolguk, hogy – legalább is energiahatékonysági szempontból – rendelkeznek már olyan mintákkal, amelyeket érdemes követniük. Ez lehet a jövoképük egyik fontos alkotóeleme. Az I. pontban leírtaknak pedig az a leglényegesebb üzenete a gazdaságpolitika felé, hogy a felelos kormányzati szerveknek még a liberalizáció elorehaladta dacára is idorol-idore el kell végez(tet)niük az energiaigények prognózisát. A szerzo egy ízben már foglalkozott a villamosenergia-igények távlati prognózisával⁷. Akkor azonban még nem rajzolódott ki, hogy az energiaigényesség csökkenésében –milyen ütem várható, ezért a most bemutatottnál szélesebb tartományt vizsgált. Mára viszont bebizonyosodott a 3–5%-os ütem lehetosége. Ezen új tapasztalatok elorevetítésével vizsgáltuk az igények várható távlati alakulását a GDP-növekedés évi 5–7%-os tartományában. Az idotávot azért terjesztettük ki két évtizedre, mert ilyen idointervallumban lehet realitása az eneria-hatékonysági felzárkózásnak. Bár a prognózisok igazán csak hosszabb távon iránymutatóak, hiszen rövid távon számos, a makro-adatokat torzító hatás érvényesül, a fejezet végén levont általános következtetések rövidebb távon is érvényesek.

A korábbi munka grafikonjai illetve a vonatkozó matematikai összefüggés⁸ alapján évi 3 és 4% hatékonyságjavulást feltételezve a villamosenergia-felhasználásra a bázisévihez mérten az 5., a 10., a 15., valamint a 20. évben a 2. táblázatban található prognózist lehet felállítani, megjegyezve, hogy amennyiben az itt említett feltételek változnak, azoknak megfeleloen mindenkor módosíthatók a számszeruségek.

A bemutatott adatokból figyelemre méltó következtetések vonhatók le. Elsoként megjegyezzük, hogy amennyiben – például – évi 5% GDP-növekedés esetén a villamosenergia-felhasználás hatékonyságjavulása a jelenlegi tendenciát egy fél ponttal meghaladja, úgy évi 4% a mellett az igények évi 0,9%-kal nonek majd, de ha annak ugyanennyivel alatta maradnak, a növekedési ütem már 1,9%-ot tesz ki. További észrevétel, hogy – az 1. és 2. táblázat megfelelo adatait összevetve – az egy fore jutó magyar villamosenergia-felhasználás a vizsgált változatok közül egy kivételt (a 7%/év GDP-növekedés melletti 3%/év villamosenergia hatékonyságjavulást) leszámítva – 20 év alatt sem éri el az EU jelenlegi mutatóját.

Az összenergia felhasználásának prognózisát – összhangban az 1. ábrával – ezúttal a GDP 5, 6 és 7%/év növekedési ütemu – azon belül 3–6%/év energiaigényesség-csökkenési ütemmel rendelkezo – változataiban vizsgáltuk. A számítási eredményeket a 3. táblázat adatai, valamint a 2., a 3. és a 4. ábrák a szemléltetik.

Az adatokból kiszámolható, hogy egységnyi energiaigényesség-csökkenés jobban befolyásolja az energiafelhasználást, mint az egységnyi GDP-növekedés. Tehát az energiaigényesség-csökkenést eredményezo további eroteljes társadalmi-gazdasági korszerusítést a fejezet elején említett szempontok figyelembevételével gazdaságpolitikánk állandó vezérfonalának indokolt tekinteni. Felmerül ezzel kapcsolatban annak a szükségessége is, hogy az évi energiaigényesség-változás mutatóját – mint a gazdaság szerkezeti korszerusítésének egyfajta mércéjét – 2–3 éves periódusokban kísérjük figyelemmel.

1 Az energiaigényesség és az energiahatékonyság egymással reciprok összefüggésben vannak.

2 IEA Energy Balances of OECD Countries. 2001 Edition

3 millió tonna olajegyenérték

4 Az EU ez ido szerint azt prognosztizálja, hogy az 1998 és a 2030 közötti kereken három évtizedben a GDP – évi 2%-os ütemnek megfeleloen – 90%-kal, míg az összenergia-felhasználás mindössze 11%-kal, azaz évi 0,3%-os ütemben no majd [Com (2000) 769].

5 Jelentés az ENSZ.EGB részére. République de la Hongrie. La situation énergetique en 2000. (GM Energetikai Föosztály.)

6 Máris van példa e szemlélet káros hatására (lásd az Egyesült Államokban a villamosenergia-ellátásban bekövetkezett „Kaliforniai szindrómát”. Lásd bovebben: Földvári Gy. : Gazdaság és Energia. XII. évf. 2001/1. Különszám

7 Szergényi I.: A gazdaság növekedése és a távlati villamosenergia-felhasználás változatai. Magyar Energetika. 1999/1

8 Szergényi I.: Energiagazdálkodás. 1992.2. , ahol:

r_a = a gazdasági növekedés évi átlagos növekedési üteme,
r_b= az energiafelhasználás változás évi átlagos üteme
r_c = az energiaigényesség változás évi átlagos üteme