Kovacsics István

Energiahatékonysági beruházások elõkészítése önkormányzatoknál*

A közintézményekben megvalósítandó energiahatékonysági beruházások mind az országos energiahatékonysági mutatók javítása, mind az önkormányzatok gazdasági helyzete szempontjából egyre nagyobb jelentõségûek.

Energy efficiency projects implemented in municipal facilities are of growing importance both from the aspect of improving national energy efficiency indices and of the economic situation of municipalities.

1. Bevezetés

Manapság közhelyszámba megy, hogy az energia drága, szinte „illik” az energiaköltségek növekedésére panaszkodni, különösen, ha a szûkös forrásokkal rendelkezõ önkormányzatok kiadásai kerülnek szóba. Valóban, bár az önkormányzatokról szóló törvény alapgondolata az önállóság, amelyhez értelemszerûen a gazdálkodási és a pénzügyi önállóság is hozzátartozik, az önkormányzatok saját bevételei csak szerény arányt képviselnek a kiadások finanszírozásában, saját forrásaik a szükségesnél kisebb arányban növekedtek az elmúlt években. A központi költségvetéstõl kapott források, a pályázati rendszerben megszerezhetõ pénzek pedig rendszeresen szûkösnek bizonyulnak. Az is igaz, hogy az energiaárak is gyors ütemben, jellemzõen az inflációt meghaladó mértékben nõttek

Az önkormányzati költségvetés jelentõs tétele a közintézmények mûködtetésére fordított dologi költség, ezen belül pedig mind nagyobb részt képviselnek az energia (közmû) költségek: növekedési ütemük éveken át meghaladta az egyéb dologi kiadásokét. Ennélfogva tehát az önkormányzatoknak elemi érdekük az energiafelhasználás hatékonyságának javítása, a költségek növekedésének csökkentése, a takarékosság.

Az önkormányzati energiafelhasználásának csökkentése a nemzetgazdaság fontos kérdése is, hiszen az elmúlt években bekövetkezett változások következtében az országos energiamérlegben egyre nagyobb részarányt képviselnek a kommunális fogyasztók. Magyarország egyre nagyobb mértékben szorul energia-importra, és nemzetközi elkötelezettségei miatt is egyre fontosabb, hogy az energiafelhasználás hatékonysága javuljon.

2. A projektelõkészítés lépései

Bár nagyob költségráfordítás, beruházások nélkül is jelentõs energiaköltség-megtakarítás érhetõ el, akár a költségcsökkentés érdekében, akár mûködõképesség fenntartása diktálta kényszer miatt elõbb-utóbb az önkormányzatok eljutnak oda, hogy energiahatékonysági ill. azzal összefüggõ beruházásokat kell végrehajtaniuk.

Ideális esetben az energiahatékonysági beruházások elõkészítése egymásra épülõ fázisokból áll, és a részletes, az önkormányzat minden intézményére kiterjedõ, programszerûen elvégezett energetikai felülvizsgálatok (auditok) eredményein alapul. Így dönthetõ el ugyanis, hogy az önkormányzat ilyen célra fordítható szükös eszközei hol hasznosíthatók leghatékonyabban. Nagyobb beruházások esetén, az audit eredményeit felhasználva, ezután készítik el a megvalósíthatósági tanulmányt, amely az adott feladat kölönféle megoldásaiból segít kiválasztani a legjobbat, majd ezt követi a projekt-elõkészítés és -megvalósítás többi fázisa, pl. a finanszírozás megszervezése, versenytárgyalás lebonyolítása, engedélyezési eljárások lefolytatása.

A napi gyakorlatban azonban ritka az ilyen ideális folyamat. Az önkormányzatok energetikai beruházásait gyakrabban a mûködõképesség fenntartása diktálja, ebben az esetben az energiahatékonyság javulása általában az infrastruktúra-felújítás járulékos hatása. Emiatt nem ritka, hogy a fenti folyamatból egyes elemek kimaradnak. Így például, ha egy kórház leromlott állapotú fûtési rendszerének felújítása már elkerülhetetlenné válik, akkor nem az a kérdés, hogy ez e a legjobb energetikai beruházás. Ilyenkor nem végeznek energetikai felülvizsgálatot, hiszen a feladat világos. Ilyen esetben azonban nagy szükség van egy megvalósíthatósági tanulmányra, hogy a lehetõségek közül a legjobb megoldást válassza a beruházó. Más esetben pedig például a megvalósíthatósági tanulmány maradhat el, hiszen a legtöbb magyar önkormányzat nagyobbrészt kisebb intézményeket üzemeltet, és a projektek nagysága is olyan, hogy az energetikai felülvizsgálatok során megfelelõ mélységben kidolgozott javaslatok alapján megvalósíthatók.

2.1. Energetikai felülvizsgálatok

Az energetikai felülvizsgálat alapvetõ célja energiaköltség-csökkentõ beavatkozások – ún. projektek – azonosítása. A vizsgálat eredményeit összefoglaló jelentés döntéselõkészítõ anyag, ennek megfelelõ mélységû költségbecslésekkel és mûszaki kidolgozottsággal. Az a feladata, hogy az önkormányzati vezetõket döntési helyzetbe hozza: az adott intézményben mit érdemes és lehetséges megvalósítani, ez milyen költségekkel jár, milyen elõnyök és hátrányok, esetleges kockázatok várhatók a beavatkozás kapcsán. Programszerûen megvalósított, sok intézményre kiterjedõ vizsgálatsorozat arra is lehetõséget ad, hogy a beavatkozási lehetõségeket valamilyen az audit során kiszámított mutató, kritérium (pl. egyszerû megtérülés, vagy az elérhetõ megtakarítás nagysága) alapján rangsorolva beruházási programot, vagy akciótervet készítsen az önkormányzat. A vizsgálat tartalma tipikusan a következõ:

Látható, hogy egyszerûbb, kisebb költségû beavatkozások esetén a felülvizsgálat megfelelõ mélységben kidolgozott javaslatai minden olyan információt tartalmaznak, amire a beruházási döntéshez szükség van. Ez után a javaslatra alapozva kivitelezõi ajánlatokat kell bekérni, és a beruházás megvalósítható. Ilyen beavatkozásokra lehet példa az ablakok szigetelése, az alapdíj-csökkentést szolgáló villamos beavatkozások, vagy a hagyományos izzók kompakt fénycsövekre cserélése.

2.2. Elõ-megvalósíthatósági tanulmány készítése

Az elõ-megvalósíthatósági tanulmány olyan döntéselõkészítõ anyag, melynek célja, hogy az érintett önkormányzati tisztviselõket, szerveket egy tervezett konkrét beruházással kapcsolatban hozza döntési helyzetbe. A tanulmány fõ feladata, hogy az esetleg rendelkezésre álló beavatkozási alternatívákat egymás mellett, összehasonlítható módon bemutassa. Elsõsorban olyan esetben van rá szükség, amikor a beruházási döntést át nem elõzte meg energetikai felülvizsgálat, hiszen annak javaslatai, – megfelelõ kidolgozottság esetén – hasonló célúak és tartalmúak, így szükségtelenné teszik az elõ-megvalósíthatósági tanulmány készítését. Az elõ-megvalósíthatósági tanulmány fõbb tartalmi elemei a következõk:

2.3. Megvalósíthatósági tanulmány készítése

A megvalósíthatósági tanulmány olyan részletes vizsgálat, amely egy konkrét feladat megoldásának mûszaki alternatíváit, azok gazdaságosságát elemzi. Ez az anyag már általában a beruházási döntés után, a megvalósítás konkrét elõkészítése céljából születik. A megvalósíthatósági tanulmány célja, hogy az elõ-megvalósíthatósági tanulmányban vagy az energetika felülvizsgálati jelentésben áttekintett alternatívák közül kiválasztott egyet, vagy legfeljebb igen korlátozott számút részletesen vizsgáljon, és képessé tegye a döntéshozókat az elõzetes ártárgyalások lefolytatására, a finanszírozás megszervezésének megkezdésére. Szerkezetében nagyjából követi az elõ-megvalósíthatósági tanulmányt, de annál jóval részletesebb.

A mûszaki koncepcióterv itt már tartalmazza a fõberendezések specifikációját, részletesen foglalkozik a konkrét megvalósítás (pl. telepítés, elrendezés, megvalósítási ütemterv) kérdéseivel. A költségbecslések ezen a szinten a fõberendezésekre és a nagyobb szolgáltatási tételekre bekért konkrét beszállítói ajánlatokon alapulnak. A megvalósíthatósági tanulmány gazdaságossági számításai is pontosabbak, már konkrét ajánlati adatokra támaszkodnak. A leggyakoribb, hogy a gazdaságossági elemzés ezen a szinten a következõ pontban tárgyalt üzleti terv szintjén készül el.

2.4. Üzleti terv

Az üzleti terv olyan számítás, ill. dokumentum, amely egy beruházás összes gazdasági feltételét, azoknak az eredményességre való hatását vizsgálja. Az üzleti terv célja elsõsorban a beruházás hosszabb távú gazdaságosságának megítélése, a finanszírozás hátterének biztosítása. Amennyiben a beruházásra nem tisztán saját tõkébõl kerül sor – márpedig ez a legritkább estet – szinte minden finanszírozó intézmény megkívánja az üzleti terv bemutatását. Ez a dokumentum a gazdasági (pénzügyi) elõnyök és hátrányok ismertetésén túl kitér a piaci kockázatok vizsgálatára és részletesen vizsgálja a beruházás gazdaságosságát. A gazdasági vizsgálat tipikusan a projekt élettartamára elvégzett cash-flow elemzésen alapul, mely figyelembe veszi a tervezett finanszírozási szerkezetet, a várható üzemköltség változásokat, idõszakosan felmerülõ karbantartási igényt, az energia- és egyéb árak elõrejelzett változását stb. Végeredménye rendszerint valamilyen pénzügyi mutató, pl. nettó jelenérték (NPV) vagy belsõ megtérülési ráta (IRR, FRR), ill. a kockázatelemzés írásos kifejtése. Az üzleti terv gyakran tartalmaz érzékenységvizsgálatot is, ami azt elemzi, hogy a legfontosabb bemenõ adatok (pl. energiaárak, infláció, kamatláb stb.) különbözõ feltételezések („szcenáriók”) szerinti változása milyen hatással lehet a projekt gazdaságossági mutatóira. Az üzleti terv nem feltétlenül külön dokumentum, lehet a részletes megvalósíthtaósági tanulmány része is.

2.5. Környezeti hatásvizsgálatok

Bizonyos típusú és nagyságú projektek megvalósítása során a törvényi szabályozás megkívánja különbözõ szintû környezeti hatásvizsgálatok elvégzését. Ez lehet környezeti hatásvizsgálat, elõzetes, ill. részletes környezeti tanulmány. Ennek formai és tartalmi elemeit a 1995. évi LIII. Tv., ill. a 20/2001. (II.14.) Korm. rendelet szabályozza. A különbözõ szintû környezeti vizsgálatok készülhetnek külön is, de célszerû, ha már az elõ-megvalósíthatósági ill. a megvalósíthatósági tanulmány is úgy készül, hogy azok környezetvédelmi fejezetei megfelelnek az elõírt környezeti hatásvizsgálatok tartalmi követelményeinek.

2.6. Építési engedélyezési eljárás

A projektelõkészítés fázisában, nagyobb, az épített környezetet befolyásoló beruházások esetén tipikusan az elvi építési engedélyt kérik meg, de nem ritka az, hogy a beruházás gyorsítása érdekében már az elõkészítés során megkezdik az építési engedélyezési eljárást. Az ilyen eljárások részleteit, a kérelemhez benyújtandó dokumentációk tartalmát és egyéb követelményeit az 1997.évi LXXVIII. Tv. és a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet szabályozza.

2.7. Szakhatósági engedélyezés

A projekt tartalmától függõen a megvalósításhoz különbözõ szakhatóságok (pl. tûzoltóság, ÁNTSZ, Környezetvédelmi Felügyelõség) engedélye, hozzájárulása lehet szükséges. Ezekre már a projektelõkészítés elõrehaladott állapotában, a mûszaki részletek véglegesítése után, az elõírt hatásvizsgálatok eredményeinek birtokában kerülhet sor. Az eljáráshoz az adott szakhatóság által elõírt tartalmú engedélyezési dokumentációt kell összeállítani.

2.8. Elõtervek, kiviteli tervek készítése

Az elõtervek készítése rendszerint a megvalósíthatósági tanulmány, vagy a tenderkiírás készítésének része, ugyanakkor elõfordulhat, hogy önállóan van rá szükség. Célja az, hogy a mûszaki megvalósítás minden koncepcionális kérdését tisztázza, specifikálja a fõberendezéseket, az irányítástechnikát, tisztázza az elrendezést. Ennek megfelelõen kapcsolási rajzokból, P&I sémákból, elrendezési rajzokból áll.

A kiviteli tervezés már tulajdonképpen a projekt megvalósításának része, de olyan kisebb projektek esetében beleérthetõ az elõkészítés körébe is, ahol a projekt méreténél fogva a többi fent ismertetett lépés elmarad. (Ilyen lehet pl. egy kisebb intézmény belsõ világításának korszerûsítése, vagy egy kisebb kazánházi/hõközponti átalakítás, stb.) A kiviteli terv olyan mélységû, hogy annak alapján minden szükséges berendezés, készülék beszerezhetõ, a kivitelezés elvégezhetõ.

2.9. Pályáztatás, pályázati dokumentum

Annak érdekében, hogy az önkormányzat minél elõnyösebb megállapodást köthessen egy adott beavatkozás, korszerûsítés megvalósítására, szinte minden esetben valamilyen versenyeztetési eljárást kell lebonyolítani. Ez kisebb beruházásoknál csak konkurens ajánlatok bekérését jelenti, nagyobb projektek esetén azonban érdemes (illetve, a közbeszerzési törvény hatálya alá esõ esetekben kötelezõ) versenytárgyalást lebonyolítani. Ez a tevékenység is határeset: részben az elõkészítéshez, részben a megvalósításhoz tartozik. Fõ lépései a versenytárgyalási felhívás elkészítése, illetve a tender lebonyolítása, értékelése.

Ha egy teljes energiahatékonysági beruházás komplett megvalósítását kívánja pályáztatni az önkormányzat, alapvetõen két lehetõség között választhat:

Az elsõ esetben elõnyként jelentkezik, hogy a vállalkozóknak szabad kezük van, így felmerülhetnek olyan megoldások, amire egyébként a kiíró nem is gondolt volna, és adott esetben ez jóval gazdaságosabbnak, elõnyösebbnek bizonyulhat. Az ilyen kiírás nagy hátránya azonban, hogy a beérkezõ ajánlatok összehasonlítása igen komoly feladat, az egyes ajénlatok mind mûszaki tartalmukat, mind keresekedelmi feltételeiket tekintve rendkívül különbözõek lehetnek. Ilyen kiírás esetén nincs szükség arra, hogy az önkormányzat az anyagunkban részletezett elõkészítési tevékenység nagy részét elvégezze, elkészíttesse a megvalósíthatósági tanulmányt. E tevékenységek nagy részét ilyenkor az ajánlattevõkre hárítja, akik viszont azok költségeit beépítik az ajánlati árukba. Hátránya a konstrukciónak, hogy mivel az elõkészítést nem az önkormányzat végzi, nincs birtokában az egyes mûszaki megoldások finom részleteinek, ami gyengíti az alkupozícióját.

A tapasztalat azt mutatja, hogy akkor várható megfelelõen kidolgozott, egymással összehasonlítható ajánlatok beérkezése, ha a második megoldást választja az önkormányzat, azaz a kiírás megfelelõ részletességgel specifikálja a tender mûszaki aspektusait. Az ilyen kiírás sok szempontból hasonló a megvalósíthatósági tanulmányhoz, de annál konkrétabb. A konkrét tárgyától függõen többek között a következõ tartalmi elemei lehetnek:

3. Ki végezze az elõkészítõ munkát?

A projektelõkészítés meglehetõsen komplex feladat: a különbözõ mûszaki szakterületeken túl közgazdasági, környezetvédelmi szakértelmet is igényel. Bár különösen nagyobb önkormányzatoknál mindez a szakértelem „házon belül” is rendelkezésre állhat, az egyes szakterületek ismerõi általában különbözõ osztályokon, különbözõ vezetõk alárendeltségében dolgoznak, napi teendõik miatt meglehetõsen elfoglaltak, és hiányozhat a megfelelõ tervezõi kapacitás, kivitelezõi tapasztalat is, így saját erõbõl a feladat ritkán oldható meg.

A munkát tehát legjobb külsõ szakértõkre, vállalkozóra bízni. A vállakozó kiválasztása azonban kényes feladat. A vállakozó (cég) kiválasztásának alapvetõ szempontjai a következõk:

Az önkormányzat számára a legnagyobb mozgásteret az biztosítja, ha a projektfejlesztést végzõ konzulens cég független, tehát nem kötõdik valamilyen gyártóhoz, finanszírozó csoporthoz. Ilyet azonban nagyon nehéz találni, hiszen a hazai energetikai piac nem olyan nagy, hogy sok, tisztán konzultációra szakosodott nagyobb vállalatot eltartson. Jó kompromisszum lehet, ha olyan energetikai fõvállalkozásokat (megvalósítást, kivitelezést) is végzõ céghez fordulunk, amely piacfejlesztõ tevékenysége keretében önálló projektfejlesztési, konzulensi szolgáltatásokat kínál. Ebben az esetben, noha az adott vállalat nyilván érdekelt lehet a projekt megvalósításában is, lehet olyan, tisztán projektfejlesztés egyes elemeire vonatkozó szerzõdést kötni, amely nem jár további elkötelezettséggel az önkormányzat számára. Az ilyen cégek fõvállalkozói tapasztalata nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az elkészült munka ne csupán az adott projekt „elméleti” problémáit vizsgálja, hanem figyelembe vegye a gyakorlati megvalósítás részleteit, esetleges buktatóit is.

Szólni kell arról is, hogy elsõsorban energetikai szolgáltatásokat nyújtó cégek (az ún. ESCO-k) gyakran kínálják fel, hogy a projektelõkészítési tevékenységet, így a megvalósítási tanulmány elkészítését is, ingyen elvégzik, ha a megvalósítást is õk végezhetik. Bár vannak olyan önkormányzatok, amelyek esetében a forráshiány miatt ez az egyetlen járható út, tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyen megállapodás csak a közvetlen költségeiket kíméli: a projektet megvalósító cég – nyereségérdekelt vállalkozás lévén – az elõkészítés költségeit valamilyen formában beépíti a megvalósítás költségeibe. Ugyanakkor az ilyen vizsgálat nem feltétlenül elfogulatlan, hiszen az egyes ESCO cégek nem ritkán valamilyen készülékgyártóhoz, vagy finanszírozó szervezethez kötõdnek.

4.    Hogyan érdemes felkészülni az önkormányzatnak?

Az Önkormányzat a munkában elsõsorban az adatszolgáltatás biztosításával vesz részt. Ezen túlmenõen azonban a szerzõdésben általában azt is kikötik, hogy biztosítani kell a fogadókészséget, vagy gondoskodni kell az esetleges munkavédelmi szabályok vagy speciális követelmények (pl. kórházak vagy múzeumok esetében) ismertetésérõl, esetleg szállást kell biztosítani, stb.

A felkészülés ennek megfelelõen a szükséges információ összegyûjtésébõl áll.

Az adatokat célszerû még a vizsgálat megkezdése, illetve még a szerzõdéskötés elõtt összegyûjteni, így mindkét fél úgy annak ismeretében kötheti meg a szerzõdést, hogy milyen információ áll rendelkezésre a munkához.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a vizsgálatok bemenõ adatainak fontosságát. A jelenlegi általános önkormányzati gyakorlat szerint az energetikai jellegû adatok szinte kizárólagos forrásául a szolgáltatói számlák és jobb esetben a közüzemi szerzõdések szolgálnak, de leggyakrabban csak azok éves összesítése kerül kimutatásra. Ez azonban korántsem elég, különösen manapság, amikor már szinte minden szolgáltató áttért az évi egyszer, vagy jobb esetben 2–4-szer történõ mérõleolvasásra, elõlegszámlákon alapuló számlázási rendszerre. Az ilyen rendszerbõl származó adatok még arra sem felelnek, hogy a kötelezõ statisztikai adatszolgáltatáshoz szükséges éves fogyasztást megállapítsuk, hiszen a leolvasások sohasem az év elején/végén, hanem valamikor – nem ritkán intézményenként eltérõ idõpontban – év közben történnek. Ezek után nem meglepõ, hogy az ilyen számlaadatok teljességgel alkalmatlanok további elemzésekre, projektek elõkészítésre, vagy energetikai felülvizsgálatok bemenõ adataiként.

Ezért felbecsülhetetlen segítséget jelent, ha az önkormányzat energiagazdálkodási rendszert mûködtet, vagy legalább rendszeresen naplózzák intézményeik energiamérõinek állását.