Szabályozási feladatok az együttműködő villamosenergia-rendszerekben

Dr. Fazekas András István

Jelen összefoglaló az áttekintés elso részeként
az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben szükséges szabályozási feladatokat vázolja fel, abból a megfontolásból, hogy a liberalizált villamosenergia-szektorban a szabályozási célú villamos energia maga is versenypiaci termék
s a rendszerszabályozással kapcsolatos feladatok elkülönült szolgáltatásokként jelennek meg.

The present summary is the first part of an overview, it sketches the regulatory tasks needed in the co-operating electricity systems.
The basis of the topic is that in the liberalised electricity sector the electricity used for balancing the system is a product too, the system level control emerges as a special service.

Az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben pillanatról-pillanatra biztosítani kell a forrásoldali betáplálás és a fogyasztás pontos teljesítményegyensúlyát annak érdekében, hogy a hálózati frekvencia stb. adott turéshatáron belül állandó értéken tartható legyen. Ezt a feladatot a rendszerszintu szabályozás/tartaléktartás oldja meg. Jóllehet maga a muszaki feladat lényegét illetoen nem változott a villamosenergia-szektor liberalizálásának eredményeképpen, megváltoztak azonban a szabályozási célú villamos energia beszerzésének feltételei és új feladatként jelentkezett az egyes villamosenergia-szállítási ügyletek során ténylegesen igénybe vett szabályozási célú villamos energia, vagyis az ún. kiegyenlíto villamos energia elszámolása. Jelen összefoglaló az áttekintés elso részeként az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben szükséges szabályozási feladatokat vázolja fel, abból a megfontolásból, hogy a liberalizált villamosenergia-szektorban a szabályozási célú villamos energia maga is versenypiaci termék s a rendszerszabályozással kapcsolatos feladatok elkülönült szolgáltatásokként jelennek meg. A második rész mindezek fényében tárgyalja a kiegyenlíto villamosenergia-szolgáltatással kapcsolatos fobb kérdéseket, jelentkezo új feladatokat.


A villamos energia tárolhatatlansága

A technikai fejlettség jelenlegi szintjén villamos energia jelentos mennyiségben nem tárolható. Ez a kijelentés természetesen bizonyos megszorításokkal igaz, amennyiben gazdaságosan és közvetlenül nem tárolható nagyobb mennyiségben villamos energia. A „gazdaságosan” kifejezés nem szorul magyarázatra. Szükség van tehát arra, hogy a forrásoldal teljesítményét és a fogyasztói oldalon jelentkezo terhelést minden pillanatban egyensúlyba hozzák, hogy folyamatosan biztosítsák a dinamikus (folyamatosan változó) egyensúlyt a forrásoldal és a fogyasztói oldal között.


A szabályozás alapfeladata

Az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben normál üzemállapotban a frekvencia mindenütt azonos és a mindenkori frekvencia az eloírt értéktol adott turéstartományon belül tér el ([1]). A termelési alrendszerben az eromuvi teljesítmény- és frekvenciaszabályozás célja az, hogy a frekvencia a folyamatosan változó fogyasztói teljesítményigények, a változó rendszerszintu terhelés ellenére egy adott eloírt turéshatáron belül maradjon. Az eromuvi teljesítmény- és frekvenciaszabályozás meghatározó elemei a turbinaszabályozók. A turbinák mechanikai teljesítménye és a frekvencia (végso soron a fordulatszám) közötti szoros összefüggés van. Az 1. ábra szerinti esetben amennyiben a frekvencia csökken, a szabályozó beavatkozásának eredményeképpen a turbinatengelyen a generátornak átadott teljesítmény no, és fordítva, vagyis

    (1)

és

    (2)

A frekvenciatényezot a

    (3)

összefüggés definiálja, ahol az 1. ábra ([4] ; 3–18) szerinti értelmezésnek megfeleloen

k_t  a frekvenciatényezo [MW/Hz];

    a turbina maximális mechanikai teljesítménye [MW];



    mechanikai teljesítmény [MW];

    üresjárati frekvencia [Hz];

 a turbina maximális mechanikai teljesítményéhez tartozó frekvencia [Hz].

A frekvenciatényezo lényegében a szabályozás „meredekségét” adja meg, hiszen az értelmezés szerint a frekvenciatényezo az ABC háromszög a szögének tangensével egyenlo. Az ABC és az A₁B₁C₁ háromszögek hasonlóságából adódóan:

    (4)

Mindebbol következoen a frekvenciatényezo ismeretében számolható az adott f₂ állandósult frekvencián a generátorkapcson leadott villamos teljesítmény:

    (5)

Ebben az összefüggésben a generátor vesztesége elhanyagolásra került. Az 1. ábra szerinti esetben f₁ > f₂, amibol következoen P_m2 > P_m1 és P_g2 > P_g1. Ez annak az esetnek felel meg, amikor is a generátor által leadott teljesítmény, vagyis a „fékezo teljesítmény„ no. A „fékezo teljesítmény” növekedése a villamos teljesítményigény növekedésének felel meg, amire a szabályozás olyan módon reagál, hogy megnöveli a turbinát meghajtó mechanikai teljesítményt, méghozzá olyan módon, hogy növeli a turbina goznyelését, vagy gázturbinák esetén a turbinába juttatott tüzeloanyag mennyiségét.


Primer szabályozás

A villamosenergia-rendszerekben a fogyasztói teljesítményigény folyamatosan változik, a változás sebessége természetesen a különbözo terhelési idoszakokban különbözo, vannak olyan idoszakok, amikor a rendszerszintu terhelés eroteljesen változik, s vannak viszonylag stabil terhelési idoszakok is. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben fellépo fogyasztói teljesítmény-igény változások hatására elsosorban a rendszer turbógenerátorainak turbinaszabályozói, az ún. primerszabályozók lépnek muködésbe. A rendszer primerszabályozói alapveto fontosságúak a szinkron üzem biztosítása szempontjából. A primerszabályozók egy adott eltérésérték felett kezdenek muködni. A turbinaszabályozók a primerszabályozás alapelemei. Nagyrészük arányos „P” jellegu szabályozó, ami azt jelenti, hogy a szabályozó a mindenkori frekvenciával arányos mennyiségu gozáramot, (vízturbinák esetében vízáramot, gázturbinák esetében üzemanyagot) bocsát a turbinába. A primerszabályozók muködését általánosságban az alábbi egyenlet írja le ([2] ; 36):

    (6)

Az egyenlet jelölései:

DP_b    a turbina által szolgáltatott többletteljesítmény (teljesítményváltozás egy adott eloírt értékhez képest) [MW];
T    a primerszabályozó idoállandója [s];
k_t    frekvenciatényezo (teljesítménytényezo) [MW/Hz];
Df    eltérés az eloírt névleges hálózati frekvenciától [Hz].

Az összefüggésben szereplo k_t frekvenciatényezo, vagy más néven teljesítménytényezo azt mutatja meg, hogy egységnyi frekvenciaváltozáshoz mekkora teljesítményváltozás tartozik [MW/Hz]. Az (6) összefüggés figyelmen kívül hagyja a szabályozók tömegeroit. Magától értetodoen a mindenkori frekvenciatényezot a rendszer forgótartaléka is befolyásolja. Alacsony forgótartalék esetén a frekvenciatényezo értéke is alacsony, s a rendszerszintu forgótartalék csökkenésével a zérus érték felé tart. A túlterhelt turbina frekvenciatényezojének értéke szintén nulla, ami azt jelenti, hogy az adott gépegységre vonatkoztatott forgótartalék kimerült. Az üzemi stabilitás egyik alapveto feltétele, hogy az adott eromuvi turbógépegység primerszabályozójának véges értéku frekvenciatényezoje legyen. A turbinák primer-szabályozójának frekvenciatényezoje véges értéku, a szabályozó a terhelést csak egy megengedett teljesítménytartományon belül változtatja. A primerszabályozó arányosságát a szabályozó statikus muködése biztosítja. Az arányosság az üresjárási terhelés közelében, illetve maximális terhelésen no, amibol az következik, hogy a turbina frekvenciatényezoje csökken. A frekvenciatényezo értéke a zérus érték felé tart, ez annak felel meg, hogy az adott turbógépegység nem képes több terhelés felvételére.

Állandósult, normál üzemállapotban a primer szabályozás muködési elvét a 2. ábra ([4] ; 3–18) mutatja. Ilyen üzemállapotban a rendszerben szinkronjáró generátorok tengelyére átadott mechanikai teljesítmény egyensúlyban van a generátorkapcsokon leadott villamos teljesítménnyel, vagyis fennáll az

    (7)

összefüggés. A „0” index itt a kiinduló nyugalmi állapotot jelöli, amikor a forrásoldali teljesítménybetáplálás egyensúlyban van a fogyasztói oldal terhelésével, teljesítmény-igényével. Az egyensúlyi állapotot leíró összefüggésben az indexben szereplo nagybetuk rendre arra utalnak, hogy rendszerszintu eredo értékrol, tehát az együttmuködo villamosenergia-rendszerben együtt járó generátorok eredo kapocsteljesítményérol (P_G0 [MW]), a rendszerbeli generátorokat meghajtó mechanikai teljesítmények eredojérol (P_M0 [MW]), illetve a rendszerszintu fogyasztói teljesítményigényrol van szó (P_F0 [MW]). A generátorveszteségek a rendszerszintu teljesítményigények részeként értelmezettek. A primer szabályozás muködési elvének szemléltetése érdekében célszeru azt a leegyszerusített esetet vizsgálni, amikor a rendszer egyetlen P_M0 [MW] mechanikai teljesítményu és P_G0 [MW] villamos teljesítményu forrásoldali betáplálásból és egyetlen P_F0 [MW] teljesítményigényu fogyasztóból tevodik össze. Ezen egyensúlyi állapotban a rendszer frekvenciája f₀ [Hz]. A fogyasztói oldalon a teljesítményigény P_F [MW] értékkel való megváltozása a turbina P(f) karakterisztikájának megfelelo, a



    (8)

fogyasztóoldali teljesítményigényhez tartozó P_M1 [MW] mechanikai meghajtóteljesítményt eredményez a generátor tengelyén, olyan módon, hogy például a teljesítményigény növekedésekor növeli a generátort meghajtó gozturbinába áramló frissgoz mennyiségét. Ekkor a generátor által leadott villamos teljesítmény P_G1 [MW]. A P_M1 [MW] mechanikai teljesítményhez meghatározott f₁ [Hz] frekvencia tartozik. Primer szabályozás alatt ez a szabályozási mechanizmus értendo, amely tehát a fogyasztói teljesítményigény változásának megfeleloen változtatja a mechanikai meghajtóteljesítményt a turbina mindenkori P(f) karakterisztikájának megfeleloen. A primer szabályozás eredményeképpen tehát a fogyasztói oldali terhelésváltozás, vagyis teljesítményigény-változás kompenzálására

    (9)

értékkel nott a turbinát meghajtó mechanikai teljesítmény. Ez a teljesítményváltozás – elhanyagolva a generátorveszteséget –

    (10)

teljesítménynövekedést eredményez a generátor teljesítményében. Értelemszeruen

    (11)


Szekunder szabályozás

A primer szabályozás eredményeképpen a rendszer frekvenciája f₀ értékrol f₁ értékre változik, azaz az új egyensúlyi állapot az 2. ábra szerinti B pontban áll be. A frekvenciaváltozás értéke tehát a turbinakarakterisztika által meghatározott

    (12)

értékkel azonos, ami eltér a kezdeti f₀ [Hz] értéktol. Az 2. ábra mutatta esetben f₁ f₀, azaz f [Hz] értéke negatív, ami annak felel meg, hogy a frekvencia csökken. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerben a villamosenergia-szolgáltatás minoségi követelménye, hogy a mindenkori fogyasztói teljesítményigények azonos frekvencián, az együttmuködo villamosenergia-rendszer névleges frekvenciáján kerüljenek kielégítésre. A primer szabályozás eredményeképpen tehát eltérés jött létre a kezdeti rendszer frekvencia (f0 [Hz]) és a megváltozott fogyasztói teljesítményigényhez tartozó frekvencia (f1 [Hz]) között. Ennek az eltérésnek a megszüntetéséhez a 2. ábra szerinti

    (13)

mechanikai többletteljesítményre van szükség. Ez a változás azonban csak olyan módon valósítható meg, hogy az eredeti P_M0 [MW] szabályozási alapjelet P_F10 [MW] értékre módosítják. Mivel

    (14)
    (15)

ez a DP_M1–0 [MW] változás a turbinakarakterisztika jobbra csúsztatásával jelenítheto meg a 2. ábrán. Az alapjel módosítását eredményezo szabályozást nevezik szekunder szabályozásnak. A szekunder szabályozás eredményeképpen az f₁ [Hz] frekvencia ismét f₀ [Hz] frekvenciára áll vissza, annak eredményeképpen, hogy a szekunder szabályozás következtében a turbinatengelyen jelentkezo mechanikai meghajtóteljesítményt P_M1–0 [MW] értékkel növekedett meg. Ez szükségszeruen a turbina meghajtotta generátor teljesítményének P_G1–0 [MW] értékkel való növekedését eredményezi. Az új egyensúlyi állapot a 2. ábra mutatta C pontban áll be, amihez már az eredeti f₀ [Hz] frekvencia tartozik.

A fogyasztói igények megváltozását tehát a bemutatottaknak megfeleloen követnie kell a generátorokat meghajtó teljesítmény változásának. Ez azt jelenti, hogy az együttmuködo villamosenergia-rendszerben a fogyasztói teljesítményigények megváltozásának eredményeképpen eloálló többletteljesítmény-igény biztosítását követoen (vagy éppenséggel a forrásoldali töbletteljesítmény eliminálását követoen) a rendszer hálózati frekvenciájának a normál értékre kell visszaállnia. A primerszabályozók, vagyis a turbinaszabályozók beavatkozását követoen a rendszer frekvenciája csak az említett szekunder szabályozás eredményeképpen érheti el a normál értéket. A karakterisztika elcsúsztatása azt jelenti másképpen fogalmazva, hogy megváltozik az adott gépegység üresjárati frekvenciája. Az 2. ábra szerinti esetben az üresjárati frekvencia új értéke az E pontbeli értéknek felel meg, a D pontbeli korábbi értékkel szemben. Lényeges azonban annak kiemelése, hogy a bemutatott példa egyetlen generátorra vonatkozóan adta meg a fogyasztóoldali teljesítményigény változás következményeit, az ennek következtében szükséges szabályozási feladatokat. Valóságos együttmuködo villamosenergia-rendszerben több generátor együttesen biztosítja a rendszerszintu fogyasztói teljesítményigények kielégítését, s ebbol következoen többgenerátoros rendszerben már felvetodik az a kérdés, hogy miképpen kell szétosztani az egyes eromuvi termeloegységek között a szükséges alapjel-változtatást. Ez másképpen fogalmazva annak a kérdésnek a megválaszolását jelenti, hogy hogyan célszeru (optimális, azaz rendszerszinten legkisebb költséget eredményezo) a szabályozási alapjel visszaállításához szükséges többletteljesítmény-igény szétosztása a szinkronban járó eromuvi egységek között.

A szekunder szabályozás során az ún. frekvenciakorrekció elve érvényesül. A frekvenciakorrekció elve azt jelenti, hogy a frekvenciaeltérést a frekvenciatényezonek megfeleloen az a rendszerkörnyezet korrigálja, amely az eltérést okozta. Ezt az magyarázza, hogy ilyen módon lehet biztosítani a hálózat üzemének stabilitását, másrészt a tervszeru teljesítménycserét. Az ilyen szabályozást nevezik a hálózati jelleggörbe alapján történo szabályozásnak.

Elofordulhat olyan rendszer üzemállapot, amikor a rendszerben már nincsen szabályozási célokat szolgáló forgótartalék. Ennek e helyzetnek az a következménye, hogy további fogyasztói teljesítményigény növekedés esetén a frekvenciacsökkenés ellensúlyozására már nincs kapacitás, s szélso esetben a frekvencia a minimális érték alá zuhanhat, ami rendszerösszeomlást eredményez. Normál üzemállapotban az együttmuködo villamosenergia-rendszerben vannak gyorsan (általában tíz percen belül) indítható, ún. szekunder tartaléktartási célokat szolgáló, eromuvi egységek, amelyek ilyen szélso esetben azonnal üzembe vethetoek a rendszerösszeomlás megakadályozására. A szabályozási tartalék, a forgótartalék eltunését – méghozzá hirtelen eltunését – általában valamely nagyobb egységteljesítményu eromuvi egység, vagy egységek hirtelen meghibásodása, kiesése okozhat. Több országra kiterjedo együttmuködo villamosenergia-rendszerek esetében a szomszédos országokból ilyen esetben automatikusan a teljesítményhiányos hálózati ellátási terület felé áramlik a teljesítmény. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerek közötti megállapodás azonban eloírja, hogy a teljesítményhiányos részen bizonyos idon belül saját forrásokból kell pótolni a forrásoldali hiányt, nem lehet tehát „végtelenségig” a szomszédos rendszerek forgótartalékára, szabályozási tartalékára hagyatkozni. Mindazonáltal az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben muködik az automatikus fogyasztói frekvenciafüggo terheléskorlátozás (FTK), aminek az a feladata, hogy megakadályozza a rendszerfrekvencia egy adott érték alá csökkenését, elkerülendo a rendszerüzem összeomlását.


Tercier szabályozás

A szekunder szabályozás által aktivizált eromuvi egységek között nem feltétlenül érvényesül a gazdaságos teherelosztás. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerek üzemirányítása során alkalmazott ún. tercier szabályozás folyamatosan korrigálja a szekunder szabályozás parancsait annak érdekében, hogy beállítsa az együttmuködo eromuvi egységek között az új terhelési viszonyoknak megfelelo gazdaságos terhelési arányokat. A tercier szabályozás során a gazdaságos teherelosztás szempontjait figyelembe véve határozzák meg a rendszerben szinkronban járó eromuvi egységeket, azok aktuális teljesítményét. A tercier szabályozásban szerepet vállaló eromuvi egységek esetében már nem elsodleges követelmény a gyors indíthatóság. Ezek a gépegységek ugyanis a szekunder tartaléktartási célokat szolgáló eromuvi egységek üzembehelyezését, a szekunder szabályozás, vagyis a frekvencia helyreállítását követoen indíthatók, kiváltva a gyors indítású, ugyanakkor hosszabb távon drága, gazdaságtalan üzemet eredményezo szekunder tartaléktartási célú eromuvi egységeket.


Csereteljesítmény- és frekvenciaszabályozás

Az együttmuködo villamosenergia-rendszerek fejlodésére a rendszerek összekapcsolása, az óriási kiterjedésu rendszeregyesülések létrejötte a jellemzo. Ez egyben azt is jelenti, hogy a rendszerek között jelentos villamosenergia-forgalom valósul meg, ami természetesen feltételezi, hogy ezek a rendszerek szinkron járnak, azaz azonos hálózati frekvencián üzemelnek. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerek szabályozásának ebbol következoen feladata az is, hogy a rendszerek közötti villamosenergia-szállítások az elozetesen rögzített menetrendnek megfeleloen, a tervek szerint valósuljanak meg. A villamosenergia-rendszerek mindenkori teljesítményegyensúlya mindezek figyelembe vételével a következok szerint fogalmazható meg:

    (16)

Az összefüggés azt fejezi ki, hogy az i-edik együttmuködo villamosenergia-rendszer összes fogyasztása ( [MW]), azaz a rendszerben aktuálisan üzemelo eromuvek önfogyasztásának ([MW]), az összes hálózati veszteségnek ( [MW]) és a mindenkori rendszerszintu fogyasztói villamos teljesítményigénynek ( [MW]) az összege egyenlo a rendszerben üzemelo eromuvi egységek által rendszerbe táplált összes teljesítmény ( [MW]) és a rendszerszintu villamosenergia-export és villamosenergia-import mindenkori teljesítmény-szaldójának (  [MW]) összegével. A szabályozási követelményeknek megfeleloen a felírt teljesítményegyensúlynak az eloírt f = fn névlges frekvencián (illetve a megadott turéshatáron belül) kell mindenkor teljesülnie. Normál üzemállapotban az együttmuködo villamosenergia-rendszerekben az eloírt mennyiségu, szabályozási célokat szolgáló forgótartalékot tartják, ami azt jelenti, hogy az aktuálisan üzemben levo eromuvi egységek maximális teljesítményének az összege mindenkor meghaladja (eloírt mértékben) az aktuális rendszerszintu fogyasztói teljesítményigényt. A rendszerüzemnek ez a meghatározottsága teszi lehetové azt, hogy a mindenkori rendszerszintu fogyasztói teljesítményigénynek megfeleloen a terhelés olyan módon kerüljön megosztásra az éppen üzemelo eromuvi egységek között, hogy az rendszerszinten minimális költséget eredményezzen. Itt most csak annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy az optimális teherelosztás az eromuvi egységek szabályozhatóságának, terhelésváltoztatási képességének, a szükséges tartalékok, valamint a mindenkori hálózati üzemállapotok, és a teljesítményáramlás figyelembe vételével kerül meghatározásra. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerek közötti zavartalan és tervszeru energiacsere biztosítása érdekében a csereteljesítmény-szabályozás fontos feladata a szállítási menetrendek betartásának folyamatos ellenorzése, biztosítása. Valamely eromuvi egység hirtelen meghibásodása, kiesése esetén a rendszerben aktuálisan üzemben lévo eromuvi egységek forgórészeinek kinetikus energiája csökken a megbomlott teljesítményegyensúly következtében, méghozzá hozzávetolegesen a forgó tömegük, a perdületük arányában. A teljesítményhiány és frekvenciaváltozás következtében üzembe lépnek a primerszabályozók, s a megfelelo turbinakarakterisztikák által meghatározott mértékben növelik a meghajtó mechanikai teljesítményt (fedezendo a kiesés miatti hiányt). A hiánypótlásban az egyes üzemelo egységek nagyjából aktuális teljesítményük részarányának megfelelo arányban vesznek részt. A frekvencia és a csereteljesítmény helyreállítása az elmondottaknak megfeleloen a szekunder szabályozás feladata. A normál üzemállapot visszaállítása számos esetben sor kerül még tercier szabályozásra is. A kooperáció, a nagy villamosenergia-rendszerek együttmuködése mindebbol következoen rendkívüli módon megnöveli a rendszerüzem biztonságát.


A rendszerszintu terhelés önszabályozásának hatása

A teljesítményegyensúly helyreállításának folyamatát, konkrétan a forrásoldali teljesítménykiesés hatására bekövetkezo frekvenciaváltozást, a rendszer rotációs teljesítményének idobeli alakulását, valamint a primer és a szekunder szabályozás lefolyását mutatja a 3. ábra ([3] ; 39). Az egyensúlyi állapot megbomlását a példa szerinti esetben a forrásoldalon hirtelen fellépo teljesítményhiány okozta. Ennek közvetlen kiváltó oka lehetett valamely eromu egység váratlan kiesése, vagy valamely villamosenergia-forrás (betáplálás) (pl. import villamos energia) kiesése. A szabályozott jellemzo értékének megváltozása indukálja azokat a szabályozási folyamatokat, amelyek a teljesítményegyensúly helyreállítását célozzák. Az együttmuködo villamosenergia-rendszerben a hirtelen fellépett forrásoldali teljesítményhiány következtében fellépo frekvenciacsökkenést és annak idobeli lefolyását, vagyis sebességét az üzemben levo rendszer paraméterei és automatizmusa (a különbözo szabályozók karakterisztikái) határozzák meg. Magát a fizikai folyamatot leíró jellemzok idobeli alakulását mutatja a 3. ábra. A folyamat kezdetén a fellépett betáplálási teljesítményhiány következtében az együttmuködo villamosenergia-rendszer forgó tömegeinek rotációs energiája csökken. A rotációs energia csökkenésének a következménye a frekvenciacsökkenés. Az ilyen módon fellépo frekvenciacsökkenés a szinkronjáró rendszer minden vonalra kapcsolt eromuvében, eromuvi egységében érezheto. Az itt beépített szabályozók ennek az eltérésnek a hatására aktivizálódnak. A primerszabályozók beavatkozásának eredményeképpen változik a turbinákba jutó energiaáram, változik a turbinák teljesítménye, kompenzálandó a forrásoldali teljesítményhiányt. A szekunder szabályozás állítja végül is helyre a szabályozási alapjelet. Az eddigiekbol következoen az együttmuködo villamosenergia-rendszer szabályozása szempontjából igen nagy jelentosége van az eromuvi egységek terhelésváltoztatási sebességének (fel- és leterhelési sebességének). A 4. ábra hoeromuvi turbógépegységek felterhelési sebességére vonatkozó követelményeket mutatja ([3] ; 42).



A nagy együttmuködo villamosenergia-rendszerekben a frekvenciaváltozás megszüntetésében (kiszabályozásában) nemcsak az eromuvi egységek játszanak szerepet, hanem maguk a fogyasztók is. A hálózatra csatlakoztatott fogyasztói berendezések egy részének mindenkori teljesítményfelvétele frekvencia- és feszültségfüggo. Erre mutat példákat az 5. ábra ([3] ; 207). Ebbol következoen a hálózati frekvencia csökkenése e fogyasztói berendezések teljesítményfelvételének csökkenését eredményezi automatikusa, ami a rendszerszintu teljesítményegyensúly helyreállításának irányába hat. Az 6. ábra a frekvenciacsökkenés idobeli alakulását mutatja a primer szabályozás és a fogyasztói önszabályozás együttes hatására, különbözo arányú forrásoldali hiány esetén ([3] ; 45). Értelemszeruen minél nagyobb a forrásoldali hiány a rendszerszintu terheléshez viszonyítva, annál intenzívebb a rendszer hálózati frekvencia csökkenése. Az 7. ábra a frekvenciaváltozás lefutását mutatja különbözo forgótartalékok esetén ([3] ;133).



Irodalomjegyzék

[1] Dr. Fazekas András István A villamosenergia-ellátással szemben támasztott követelményrendszer. Magyar Energetika, 2002. február, X. évfolyam, p.

[2] Dr. Zettner Tamás: A villamosenergia-rendszer üzemének irányításával kapcsolatos néhány fontos feladat. Budapest, Budapesti Muszaki Egyetem Mérnöktovábbképzo Intézete, 1976., (Táskaszám: 4998).

[3] Dr. Tersztyánszky Tibor: A villamosenergia-rendszer életképességének növelése. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.

[4] Szabó László–Faludi Andor: Villamosenergia-rendszerek üzeme és irányítása. Oktatási segédlet, Kézirat, Budapesti Muszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest.