Az áramszolgáltatók és a villamosenergia-piac liberalizációja Litvai Péter, Magyar Energia Hivatal A cikk megkísérli a villamosenergia-iparban – 2003. januárjában induló liberalizáció hatására kialakuló – új piaci környezet felvázolását, valamint az áramszolgáltatók gazdálkodását továbbra is befolyásoló szabályozói környezet bemutatását. A ma élô szabályozás szerint a fogyasztók a villamos energia igényüket – eltekintve attól az esettôl, ha valamely fogyasztónak van saját erômuve – kizárólag a területileg illetékes áramszolgáltatóktól vásárolt árammal elégíthetik ki. Az áramszolgáltatók legfontosabb feladata (kötelezettsége) a fogyasztók villamos energia igényének a kielégítése. Az áramszolgáltatók a végfelhasználók igényét az MVM-tôl, mint nagykereskedôtôl, vagy bizonyos esetekben közvetlenül a termelôktôl vásárolt árammal elégítik ki. Mi történik jövôre a villamosenergia-piacon? A 2003. január 1-jén hatályba lépô új villamos energia törvény (az új VET) hatására a helyzet alapvetôen megváltozik. Létrejön a villamos energiával való szabad kereskedelem elvi lehetôsége. Az új szabályozás szerint a nagyfogyasztók (az ún. „feljogosított fogyasztók”) számára nyílik lehetôség, hogy szabadon megválasszák, mely termelôtôl, vagy kereskedôtôl kívánják a villamos energia igényüket kielégíteni, ugyanakkor – egyelôre – a fogyasztók nagy többsége (az ún. „közüzemi fogyasztók”) számára továbbra is hatóságilag szabályozott árakon történik majd a villamos energia ellátás. Kezdetben a feljogosított fogyasztók azok lesznek, akiknek éves fogyasztása meghaladja a 6,5 GWh-t. A feljogosított fogyasztói státusz nem kötelezettséget, csak lehetôséget jelent, hogy kilépjenek a hatósági árak mellett muködô közüzembôl, és megpróbálkozzanak a piacon – kedvezôbb feltételek mellett – kielégíteni az energia szükségletüket. Ugyanakkor arra is lehetôségük lesz, hogy késôbb újra közüzemi fogyasztókká váljanak. A piac, csak a villamos energiára, mint termékre fog vonatkozni, a „termék” fogyasztóhoz történô eljuttatására nem. Az áram mai ára – jellegét tekintve – tartalmazza a villamos energia elôállításának, a hálózat használatának (az áramot el kell szállítani a fogyasztókhoz!) és a rendszer szolgáltatásainak (hogy megfelelô feszültségu és frekvenciájú áramot kapjunk!) a költségeit is. A villamosenergia-ipar liberalizációja tehát a különbözô tevékenységek szükségszeru elkülönítésével jár együtt. A villamos energia, mint termék elôbb-utóbb minden fogyasztó számára a piacon megvásárolhatóvá válik. A villamos energia átvitele és elosztása ún. természetes monopólium, ezen hálózatok megkettôzése gazdaságossági szempontból elfogadhatatlan lenne. A verseny kibontakozása érdekében mindenki számára biztosítani kell a szabad és diszkriminációtól mentes hálózathoz a hozzáférést. Ennek kapcsán a hálózat használatával (a „termék” eljuttatásával) összefüggô elosztói, átviteli és rendszerirányítási szolgáltatásokat minden rendszerhasználónak kötelezôen és hatóságilag szabályozott árakon kell igénybe venni. Az új VET alapján a villamosenergia-piac jelenleg ellátással foglalkozó szereplôinek tevékenységeiket el kell különítenik egymástól. Az egyes tevékenységeket a társaságoknak külön kell engedélyeztetniük a Magyar Energia Hivatalnál. Az MVM-bôl már ez év februárjában kivált a független rendszerirányító (a MAVIR), melynek új tulajdonosa a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Az MVM hatósági szabályozással érintett tevékenységei 2003. januárjától a következô területek köré csoportosulnak: • a villamos energia továbbításával kapcsolatos átviteli, valamint • a közüzemi nagykereskedôi tevékenység. Az áramszolgáltatók mai feladatai (tevékenységei) is kettéválnak az új VET értelmében: • A villamos energia szállításával kapcsolatos egyfajta logisztikai tevékenység (az elosztás). • A közüzemi fogyasztók hatósági árak melletti villamos energia ellátása (a közüzemi szolgáltatás). Az új VET az érintett társaságok számára a tevékenységek számviteli szétválasztását írja elô, de nem teszi kötelezôvé az egyes tevékenységek önálló társaságokba szervezését (jogi szétválasztását). Az elosztás és a közüzemi szolgáltatás továbbra is hatósági árszabályozás alá esik, ennek ellenére pontosan meg kell határozni, hogy mely funkciók melyik tevékenységhez fognak tartozni. A tevékenységek szétválasztására vonatkozó irányelvek kidolgozása a Magyar Energia Hivatal feladata, amely munkában az érdekeltek szakértôi is részt vesznek. Természetesen valamennyi mai áramszolgáltatónak (és az MVM-nek is) lehetôsége lesz, hogy önálló jogi személyiségu társaságot alapítva versenypiaci kereskedôként lásson el feljogosított fogyasztókat. Valószínuleg az áramszolgáltatók többsége élni is fog ezzel a lehetôséggel, hiszen már ma is ismertek ilyen kezdeményezések. Ebben a helyzetben különösen fontos a hatósági szabályozás alá esô tevékenységek pontos lehatárolása, költségeinek pontos felmérése, mert amennyiben a hatósági árak az indokoltnál több költségre nyújtanak fedezetet, az indokolatlan versenyelônyt jelenthet az áramszolgáltatók versenypiaci kereskedôinek a független kereskedôkkel szemben. Elosztói díjak Az elosztó hálózat használatáért valamennyi, az elosztó hálózatára csatlakozó rendszerhasználónak rendeletben meghatározott módon és mértékben díjat kell fizetnie. Kezdetben egyelôre csak a fogyasztók díjfizetési kötelezettsége lesz elôírva, a termelôké nem (de nem is jellemzô, hogy a nagyobb erômuvek az elosztó hálózatra csatlakoznának). A fogyasztóknak várhatóan a következô elosztói díjakat kell majd – az átviteli és a rendszerirányítási díjak mellett – megfizetniük: • elosztói alapdíj; csatlakozási pontonként, • elosztói teljesítménydíj; nagy- és középfeszültségu fogyasztók, valamint a kisfeszültségu fogyasztók közül a nagyobb teljesítményt igénylôk, • elosztói forgalmi díj; a kisfeszültségu fogyasztók fennmaradó része, • meddô energia díj; azon fogyasztók esetében, akik jelenleg is fizetnek meddô energia díjat, • elosztói veszteségdíj; valamennyi fogyasztó fogyasztásának arányában fizeti, az elismert elosztó hálózati veszteség pótlására szolgál, ez az egyetlen díj melynek mértékét meghatározza a villamos energia, mint termék ára. Noha ezen díjakat az elosztó hálózatára csatlakozó valamennyi fogyasztónak fizetnie kell, a közüzemi fogyasztók ebbôl valószínuleg semmit sem fognak észrevenni. Az ô szemszögükbôl minden marad a régiben, továbbra is a meglévô közüzemi díjszabások valamelyike alapján vételezhetnek. A közüzemi fogyasztók által megfizetett közüzemi tarifa nyújt fedezetet arra (is), hogy a közüzemi szolgáltató az általa ellátott közüzemi fogyasztók után megfizesse a hálózathasználattal összefüggô elosztói-, átviteli-, és rendszerirányítási díjakat. Az árszabályozás Valószínuleg leginkább a 2003-tól feljogosítottá váló fogyasztókat érdekli a kérdés, hogy mekkorák lesznek az elosztói díjak, és minek alapján lesznek meghatározva. Az áramszolgáltatókat biztosan, a fogyasztókat talán kevésbé érdekli viszont, hogy az új helyzetben továbbra is biztosítva lesznek-e a nyereséges muködés feltételei. Magyarországon a jelenleg muködô árszabályozási rendszer az áramszolgáltatók 90-es évek közepén lezajlott privatizációját követôen került bevezetésre. A jelenleg alkalmazott mechanizmus – alapvetô sajátosságait tekintve – ún. „price cap” (ársapka) jellegu. Ez egyszeruen azt jelenti, hogy az árképletek az árakat (árréseket) szabályozzák. Az árszabályozási ciklusokat megelôzôen a társaságoknál végrehajtott eszköz- és költség-felülvizsgálat alkalmával meghatározásra kerülnek a társaság elismert muködési költségei, az eszközök könyvszerinti értéke alapján számítva az elismert értékcsökkenési leírás, valamint az elismert tôkeköltség (kamat + nyereség). A tôkeköltség mértékét a jelenlegi (2001. január 1-tôl 2004. december 31-ig tartó) árszabályozási ciklus elején a megelôzô évben az árszabályozási idôszakra várható állampapírpiaci hozamok átlaga, valamint egy szektor specifikus kockázati tényezô összege adta. Ez pl. az áramszolgáltatók esetében 9,3 % volt. A költség-felülvizsgálat évében (2000-ben) a várható értékesítési adatok alapján összeállításra került egy teljes köru villamosenergia-mérleg. Ezt követôen az elismert költségek és az elôbbi mérleg adatainak felhasználásával kerülnek meghatározásra az érvényesítendô átlagárak és az egyes díjtételek. Ezután már csak évente – az egyedi korrekcióktól eltekintve – az árak „karbantartása” történik. Erre az ún. inflációkorrekciós tényezô szolgál, amely az adott évi infláció és az elvárt muködési hatékonyságjavulási tényezô szorzata. A társaságok az árszabályozási periódus alatt a ciklus elején meghatározotthoz képest növelhetik nyereségüket, ha a gazdálkodásuk hatékonyságát nagyobb mértékben tudják javítani, mint az elvárt vagy, ha növelni tudják az értékesítésüket a ciklus elején rögzített villamosenergia-mérleghez képest. Természetesen az elôbbiek ellenkezô elôjellel is megvalósulhatnak, ami az eredményük csökkenésével jár. Tehát a nyereség mértéke a ciklus egészére nem garantált, annak alakulása a társaságok gazdálkodásának a függvénye (is). Abban az esetben, ha az áramszolgáltató éves nyeresége átlépi az árszabályozási rendeletben meghatározott küszöböt, a küszöb fölötti nyereségén osztoznia kell a fogyasztóival. A jelenleg érvényes árszabályozási ciklus, mint már említettem 2001. január 1-jével indult és 2004. december 31-ig tart, vagyis a villamosenergia-piac liberalizációjára egy muködô árszabályozási ciklus félidejében fog sor kerülni. Annak érdekében, hogy 2003-tól a közüzemi árak mellett az elosztói díjakat is meg lehessen határozni a legutóbbi – 2000-ben elvégzett – költség-felülvizsgálat alkalmával az áramszolgáltatók költségeit tevékenységenként csoportosítva kellett kimutatni. Külön lettek felmérve az elosztással összefüggô, és külön a kereskedelemmel (közüzemi szolgáltatással) összefüggô költségek. A 2003-ban bevezetésre kerülô elosztói díjak a 2000-ben az áramszolgáltatók elosztó tevékenységére csoportosított költségein, és az akkor összeállított villamosenergia-mérleg számain alapulnak. A társaságok árbevétele és költségeinek fedezete 2003-tól továbbra is biztosítva lesz, csak az árbevétel jogcíme változik meg: Az elosztással összefüggô költségek az elosztói díjakból térülnek meg, a kereskedelem költségeit a közüzemi szolgáltató árrése tartalmazza. Tehát a nyereséges gazdálkodás feltételei továbbra is adottak, és mivel a 4 évre tervezett árszabályozási ciklus nem szakad meg, valószínuleg jövôre is folytatódik az idén tapasztalható nyereségnövekedési tendencia. Összegzés Az alapos elôkészítô munka reményt kelthet arra, hogy a 2003-tól bevezetésre kerülô rendszer hosszútávon muködôképesnek és hatékonynak bizonyul. A következô két év pedig akár tanuló idônek is tekinthetô, hiszen 2004-ben egy már muködô rendszer költség-felülvizsgálatára kerülhet sor, amely majd megalapozza a várhatóan 2005-tôl induló újabb árszabályozási ciklus induló árait és díjait.