A szabályozott energiapiac és a rendszerirányító együttmuködése Dr. Tombor Antal elnök-vezérigazgató, Simig Péter igazgató-helyettes MAVIR Rt. A 2001. évi CX törvény (új VET) 62 §-a definiálja a szervezett villamosenergia-piac muködésére vonatkozó engedélyt, annak potenciális résztvevôit. Ezek között, mind a szabványosított szerzôdések útján történô villamosenergia-piacot illetôen, mind a rendszerszintu szolgáltatásokat illetôen megemlíti a rendszerirányítót, sôt utóbbit illetôen kizárólagosan. A villamosenergia-piac leendô szereplôiben már az új VET megjelenése elôtt azonnal felmerült a szabályozott villamosenergia-piac (tôzsde) megteremtésének gondolata, és számos formában (egyesület, cégalapítás törekvések stb.) kifejezésre jutott annak megvalósítási módja is. E folyóirat elôzô számában Dr. Pacsi Zoltán tollából érdekes, gondolatébresztô cikk jelent meg, melyben – többek között – foglalkozik a rendszerirányító és a szabályozott energiapiac kapcsolatával is, melyhez a rendszerirányító részérôl a továbbiakban szeretnénk kapcsolódni. A fentiekben már említett egyesület (Regionális Energiatôzsdéért Egyesület) megbízásából már 2001 elején készült egy igen részletes tanulmány, mely a Szervezett villamosenergia-kereskedelem Magyarországon címet viselte, s a szuk kérdéskörön kívül megvizsgálta a tôzsde és más kereskedési formák (bilaterális és OTC kereskedés) kapcsolatának lehetséges módozatait, a magyarországi szervezett villamosenergia-piac paramétereit, sôt az ajánlattétel és elszámolás részletszabályaira is kitért. Ezen tanulmány egyik fontos megál-lapítása, miszerint „… a szervezett piac elszámolási rendszere alkalmazható a rendszerirányító által igénybe vett egyensúlyi (v.ö. kiegyenlítô) energia és tartalékok költségének allokálására és elszámolására”. Bár maga a tanulmány is részletezi késôbb a tôzsdei árampiac és a kiegyenlítô energiára vonatkozó piac közötti különbséget – melyeket kiegészítünk egy további igen fontos elemmel -, úgy gondoljuk fenti megállapítás képezi az együttmuködés alapját. A rendszerirányító és az energia tôzsde együttmuködésének területei, feltételei A Dr. Pacsi Zoltán által írt cikk is külön fejezetben foglalkozik a rendszerirányító szerepével a szabályozott árampiacon. Megállapítja, hogy a rendszerirányítónak tudomással kell bírnia minden, a tôzsdén létrejött tranzakcióról, sôt azt engedélyeznie, szükség esetén visszautasítania, vagy módosítani, hozzájárulásakor regisztrálnia, visszaigazolnia kell. Emellett a tranzakciók elszámolásában is fontos szerepe lehet a rendszerirányítónak. Mindezekbôl eredôen egyértelmu, hogy a két szereplônek igen szorosan együtt kell muködnie. Ezt tükrözi a rendszerirányító idôközben kidolgozott Kereskedelmi Szabályzatának tervezete is, melyben kidolgozásra került a mérlegkörök rendszere, s ebben a szervezett villamosenergia-piacra, mint speciális mérlegkörre az alábbi szabályokat írja elô: „a., Szervezett villamosenergia-piac kialakítása esetén a szervezett villamosenergia-piaci engedélyesnek egyszemélyes mérlegkört kell alakítania, és zéró elszámolásra kell mérlegkörszerzôdést kötnie a rendszerirányítóval. b., A szervezett villamosenergia-piaci engedélyes mérlegkörfelelôsként köteles a Menetrend kialakítása és a Menetrend bejelentése fejezetekben foglaltaknak megfelelôen a piacon megkötött tranzakciók összesített menetrendjét bejelenteni a rendszerirányítónak”. Itt a zéró-elszámolás fogalma tisztázandó. Ilyen szerzôdést csak a kizárólag közvetítô szerepet betöltô – tehát pl. a tôzsde – villamosenergia-kereskedô köthet, mely ezáltal nem vesz részt a kiegyenlítô energia elszámolásában. (Ez utóbbi természetesen nem vonatkozik az ô partnereként jelentkezô mérlegkörök felelôseire!) Ha visszatérünk azon megállapításra, mely a két szervezet piaci funkcióinak azonosságát ill. hasonlóságát hangsúlyozza, meg kell említenünk, hogy a kiegyenlítô energia és tartalékok piacának termékei három paraméterükben is eltérnek a szervezett kereskedelem termékeitôl. • A szervezett piacon csak energiára, míg az egyensúlyi energia és tartalékok piacán kapacitásra, azaz rendelkezésre állásra is lehet ajánlatot tenni; • A kiegyenlítô energia és tartalék (azaz rendszerszintu szolgáltatások) piacán különbséget kell tenni a termékek között aszerint, hogy az ajánlatot primer, szekunder vagy tercier (perces) tartalék biztosítására nyújtották-e be; • A kiegyenlítô energia és tartalék piacán kétirányú ajánlatok (fel- és le) fogadását és versenyeztetését kell elvégezni, szemben a szervezett piaci ajánlatokkal. Fenti különbségek ellenére a hasonlóság lehetôvé teszi az együttmuködést, az egyik szervezetnél kifejlesztett, kialakított eljárás átvételét a másik funkciónál, természetesen a meglévô különbségek figyelembe vételével. A rendszerirányító és a szervezett piac (valamint a többi szereplô) esetében kritikus kérdés az elszámolás rendszerirányító általi végzése. Itt nem a kiegyenlítô energia elszámolásról, hanem a piaci szereplôk egymás közötti (clearing) elszámolásáról van szó. Errôl az új VET nem szól, ez a rendszerirányító részére egy új feladat lenne (a meglévô ugyancsak nem kevés mellett!), annak szervezeti, financiális kockázatával együtt. Nincs kizárva, hogy a rendszerirányító ezen többlet feladatot is ellássa vagy közvetlenül, vagy valamilyen már jelenleg is ilyen tevékenységet végzô szervezet (pl. elszámolóház) közremuködésével. Ez a munka szorosan köthetô a kiegyenlítô energia elszámolásához is, tehát célszerunek mutatkozik a két tevékenység egy helyen történô végzése – természetesen az összes feltétel (szervezeti, financiális, elhelyezési…) biztosításával. Hol legyen a tôzsde? Az eddigi gondolatmenetbôl levonható egy olyan következtetés, hogy legyen a szervezett piac a rendszerirányítónál, annak szervezetében, vagy a mellett azonos helyen. Ezt a megoldást látszik alátámasztani az a közös igény is, hogy mindkét intézmény muködése független, átlátható, s a piac domináns szereplôinek befolyásától mentes legyen. Emellett ugyanennyi érv szól a mellett is, hogy a két szervezet külön valósuljon meg. A már említett paraméter különbségeken kívül figyelembe kell venni a két szervezet idôbeli kialakulásának egymástól eltérô voltát: Amíg az áramtôzsde megalakulása a piaci szereplôk akaratától, elhatározásától (és természetesen az egyéb elôfeltételek meglététôl) függ, a rendszerirányítónak a piacnyitás idejére a rendszerszintu szolgáltatások piacának muködtetésérôl már gondoskodnia kell. Ezért a rendszerirányító a törvényhozó döntésének megfelelôen már 2000. októberében (MAVIR Rt) megalakult, s 2001. januártól megkezdte önálló társaságként való muködését. Ez nem zárja ki az alakuló szervezett piac és a rendszerszintu szolgáltatások piacainak összevonását. Érdekes, és jogosnak tunô kérdés is felmerül: feltétlenül Magyarországon legyen-e a szervezett árampiac? Hiszen tágabb-szukebb környezetünkben már megvalósultak ilyenek (több-kevesebb sikerrel – melynek tanulságait le kell vonnunk!). A likviditás és forgalom szempontjából a legaktívabbnak a Lipcsei áramtôzsde mutatkozik, de számolnunk kell a Varsói és a Bécsi hasonló intézmények „felfutásával” is. Megfontolandó a magyar villamosenergia-piac résztvevôi részérôl ezen már többé-kevésbé muködô tôzsdékre történô regisztráció és azok kipróbálása, a késôbbi hazai alapítás céljából. Mikor legyen áramtôzsde? A kérdés az elôzôleg felvetett dilemmával is összefügg. Ha egy közeli, jól muködô, bevált tôzsdén a magyarországi tranzakciók is jól kezelhetôk (az Európai Unióhoz történô csatlakozásunk után az EU egységes belsô árampiacának résztvevôi leszünk), nem biztos, hogy gazdasági szükségszeruségként jelentkezik a hazai áramtôzsde azonnali megvalósítása. Ez, véleményünk szerint, elsôsorban a likviditás kérdése. (Nem véletlenül vetôdött fel a magyar kormány részérôl a visegrádi országok áru- és értéktôzsdéi integrációjának ötlete!). Úgy véljük – s ebben némileg vitatkozunk az elôzô szám idézett cikkével –, hogy a likviditás biztosítja a tôzsde létrehozását, s maga, a szabályozott piac megléte még nem biztosítja a likviditást. Gondoljuk meg, hogy a piacnyitásakor Magyarországon a 30 %-os mértéku éves teljes szabadpiaci forgalom pénzügyileg a jelenlegi magyar értéktôzsde napi forgalmának nagyságrendjébe esne, - feltételezve, hogy a teljes szabadpiaci forgalom a szervezett piacon valósulna meg. Természetesen ez csak a fizikai forgalomra vonatkozik, a határidôs/opciós áramtôzsdén nagyobb forgalom is elképzelhetô. A szabályozott piac likviditást biztosító szerepével kapcsolatos másik kétségünk: a napi termelôi és fogyasztói ajánlatok összevetésekor óhatatlanul maradnak nem teljesíthetô (túl drága termelôi – túl „olcsó” fogyasztói) ajánlatok, melyek teljesítésérôl/kielégítésérôl más úton kell gondoskodni. A termelôi ajánlatok terén az ajánlati „görbe” jól képezhetô, ugyanakkor fogyasztói oldalon az igények Magyarországon meglehetôsen statikusak, azaz a fogyasztók nemigen tudják fogyasztásukat a piaci ár függvényében változtatni. Ebbôl következôen a kialakuló verseny elsôsorban termelôi oldalon jelentkezik. A rendszerirányító és a szabályozott energiapiac együttmuködésének további területei Az elôzô pontok gondolatmenetei azt az érzést kelthetik, hogy a MAVIR Rt., mint a magyarországi villamosenergia-ipari rendszerirányító szükségtelennek tartja az áramtôzsde létrehozását. Errôl szó sincs, sôt külföldi látogatásaink tapasztalatai azt mutatták, hogy ahol jól muködô áramtôzsde van, és ez korábban megvalósult (pl. NORDPOOL), ott a rendszerirányító megalapítása, munkája rendkívüli mértékben egyszerusödött, könnyebbé vált! Az áramtôzsde megléte biztosítja a napi, elszámolási idôintervallumonkénti (óra, félóra, negyedóra) piaci referencia-árat, melyet a rendszerirányító fel tud használni a kiegyenlítô energia árképzésében. Ez a szimbiózis olyan rendszereknél, ahol a két intézmény jól bevált gyakorlat szerint muködik, megszokott, a piac szereplôi által – éppen a szabályozott piac nyilvánosságából eredôen – elfogadott. A rendszerirányító szempontjából egy jól muködô villamosenergia-tôzsde szinte nélkülözhetetlen a törvény által megfogalmazott azon feladatából kiindulva, miszerint az átviteli hálózati veszteség beszerzése a rendszerirányító feladata. Ezt a villamosenergiát a rendszerirányító legolcsóbban valószínuleg a leendô szabályozott piacon tudja beszerezni, aminek a hatása rendszerszintu szolgáltatások árain keresztül a rendszerirányítási díjban, ezáltal a villamos energia fogyasztói árában is jelentkezik. Az együttmuködést illetôen még egy terület kínálkozik. A határkeresztezô távvezetékek esetében több relációnál jelentkezhet szuk keresztmetszet, mely a szabadpiac muködését befolyásolhatja. Ezen szuk keresztmetszetek kezelésében Európa szerte piackonform eljárást, a kapacitás aukciót ajánlják, ill. számos esetben be is vezették a rendszerirányítók. Ennek alapelvei, megvalósítása sokban hasonlít az árampiaci eljárásokra, jóllehet itt a verseny tárgya nem villamos energia, hanem átviteli kapacitás. Az aukción nyert átviteli jogokat ellenôrizni kell a rendszerirányítóhoz ill. energia tôzsdéhez történô tranzakciós igény benyújtásakor. Mind az aukció szervezésében, lebonyolításában, mind az említett ellenôrzésben az együttmuködés nemcsak hasznos, de elengedhetetlenül szükséges lesz. Összefoglalásként megállapítható, hogy a magyar villamosenergia-rendszer számára elôbb-utóbb egy jólmuködô, likvid szervezett energiapiacra feltétlenül szükség van. Ezen szervezett piac és a rendszerirányító közötti együttmuködés – mindkét fél szempontjából – elengedhetetlenül szükséges.