Szergényi István

Új szempontok az európai energiapolitikában
I. rész

Az újabb uniós tapasztalatok szerint a legfontosabb kihívások az energetika terén: 2030-ra várhatóan 60–70%-ra no az energiafüggoség, a megújulók aránya feltehetoen nem éri el a 12%-ot és ezzel valószínuen a kyotói vállalások sem teljesülnek, a nukleáris energia hiánya pedig a klímaváltozással kapcsolatos problémákat még jobban kiélezi. Ezekre a kihívásokra olyan válaszokat kell találni, amelyek a fenti kockázati tényezok hatását minimalizálják. Az energiaigények viszonylagos csökkentése érdekében hatékony adózási, piaci, valamint technológia-korszerusítési eszközöket kell bevetni, ez utóbbiakat különösen a termelés, a szállítás/közlekedés és a futés területén. Közülük a piaci eszközök különösen összetettek.

In accordance with the latest European experiences the most important challenges are as follows. The import dependency will increase to 60–70% by 2030, the renewable energy sources probably will not reach to 12% and in this situation the EU will not meet with the Kyoto commitment and this climate change problem will be sharpened with the lack of future nuclear development. The EU has to find the right responses on these challenges which are minimise the different potential risks. The most important are introducing effective tax policy, suitable market tools and technology development for the reduction of energy demand in the field of production, transport and space heating. From these possibilities the market tools are especially complex issues.

Úgy tunik, hogy a felgyorsult fejlodés az energetikai kérdéseket – sokoldalú hatásuk miatt – folyamatos szakma-politizálás, egyes esetekben akár a professzionális politika részévé teszi, hiszen a néhány évvel korábban elkészült európai energiapolitikai dokumentum elfogadása óta máris több új kihívás merült fel. A cikk a megválaszolandó és megoldandó új kérdések sokasága miatt – amennyire lehetséges volt – mellozte mindazon korábbi megállapításokat és teendoket, amelyekrol lapunk már korábban beszámolt [2]. Ezúttal – egyebek mellett – támaszkodik az EU „Európai stratégia a biztonságos energiaellátásért” (2000) címu Zöld Könyvre1, de tekintettel annak konzultációs jellegére, a szerzo azt esetenként saját gondolataival is kiegészíti.


Elozmények

A II. világháború utáni új Európa kialakításának már a kezdetétol vannak az egyes országok határain túlnyúló, közösen megoldandó energetikai vonatkozású problémák. Az ESZAK2 és az EURATOM3 egyezményei azonban csak egy-egy konkrét céllal létrehozott, egyébként nagy jelentoségu hosszú távú energiapolitikai kérdést voltak hivatottak rendezni. 1974-ben ugyan hoztak határozatot a koolaj stratégiai készletezésére, fogalmaztak meg ajánlásokat a tagállamok energiafogyasztásának és az importjának csökkentésére, a széntermelés stabilizálására, az olajexport engedélyezési rendszerének összehangolására, valamint a nukleáris szektorban a beruházások fokozására, de az energiapolitikát teljességében az Európai Közösség hosszú idon keresztül nem helyezte közös alapokra. Nem foglalkoztak vele még az 1993-ban életbe lépett Maastricht-i szerzodésben sem, és azt csak a környezetvédelem és a belso piac keretei között vagy pedig adózási szemszögbol kezelték. A széles értelemben vett európai energiapolitika kialakítására az elso meghatározó lépést az 1995. évi „Európai Energiapolitika” Zöld Könyvének illetve Fehér Könyvének a megjelenése jelenti. Idoközben lezajlott az energetikát számottevo mértékben érinto Kyotói Konferencia, jelentos arányban megvalósult a vezetékes energiahordozók piacnyitása az EU országaiban, elkészült a megújuló energiaforrások fokozott hasznosításával foglalkozó Fehér Könyv, a távlati energetikai helyzetet pedig 2030-as perspektívában tanulmányozzák, és ilyen távú kitekintésben léteznek elgondolások az EU-tagországok számának 30-ra való bovítésére vonatkozóan is. Napirendre kerül tehát az európai energiapolitika aktuális teendoinek áttekintése.

A 2000-ben napvilágot látott Zöld Könyv[1] ráirányítja a figyelmet az olyan új nagy jelentoségu kihívásokra, mint a klímaváltozást okozó emissziók továbbra is növekvo tendenciájának megfordítása, és az országok közötti integráció kiteljesedése által generálódó feladatok megoldása. Az ez utóbbiakkal összefüggo tennivalók homlokterébe kerül az energetikai infrastruktúra erosítése, az EU-bovítés energetikai konzekvenciáinak problémaköre, az energiafüggoség növekedésének féken tartása, továbbá – az energiaellátási biztonság növelése érdekében – (energiáért–technológia) partnerségek kialakítása különbözo geopolitikai irányokban.


Az Európai Unió energetikai helyzete és perspektívái

A 2000-ben kiadott Zöld Könyv – az öt évvel korábban megfogalmazottak [2, 3, 4] lényegének megtartásával, de az új kihívásokra rámutatóan – ugyan szintén nem tartalmaz „kulcsrakész” megoldásokat, és szinte több kérdést vet fel, mint a megelozo anyagok, de az új kihívásokra konkrét válaszokat igyekszik megfogalmazni.

A teendok egy része abból adódik, hogy az EU növekvo tendenciájú energiafelhasználásának kielégítésében ez ido szerint csak fele részben tud saját energiatermelésére támaszkodni. Az EU-ban realizálják a világ évi olajfelhasználásának egy ötödét, a gázénak egy hatodát, a szénének egy tizedét, holott népessége a világénak alig több, mint egy huszada. Belátható, hogy az energetikai biztonság érdekében a külföldtol való függoség (amelynek számszeru mértékét energiahordozónként késobb említjük) növekedését mindenképpen mérsékelni indokolt, mert különben a kello ellátási biztonságot nem tudja megteremteni. Ezen kívül reális az az aggály, hogy hathatós intézkedések nélkül az EU a Kyotóban vállalt környezetvédelmi kötelezettségeit sem lesz képes teljesíteni. Az ezekbol származó kihívásokkal szemben bevetheto eszközök között mindenek elott azokat az energiafelhasználásban mozgósítható belso eroket (közlekedési-, technológiai-, futési energia-megtakarítások, megújuló energiafajták alkalmazása stb.) kell megemlíteni, amelyek a külso körülményektol függetlenül is muködtethetok.

A feladatok egy másik csoportját (a belso piac létrehozása, az energiaimportok összehangolt realizálása, a klímaváltozással kapcsolatos problémák) az egyre inkább kölcsönös és együttes függoségben levo tagországok csak közös erovel tudják megoldani. Olyan beruházásokat kell realizálniuk, amelyek – a versenypiac és a környezetvédelmi kívánalmak kielégítésének körülményei között – helyettesítik az elavult energetikai infrastruktúrát és lehetové teszik a növekvo energiaigények kielégítését.

Az OPEC közössége a világ bizonyított olajtartalékainak [5]
4 70%-át, az EU alig 4–5%-át tudhatja a magáénak. A mindössze évi néhány tized felhasználás-növekedés ellenére fontos állandó figyelemmel kísérnie az OPEC országok magatartását. Már az Öböl-háború kitörésekor megjelent az OPEC-tagok között a geopolitikai érdekkülönbség. Ezt súlyosbítja az Irakkal szembeni embargo5, valamint az iráni és a líbiai fejlodésben mutatkozó bizonytalanság, de az izraeli–palesztin konfliktus sem egyszerusíti az olajpiac muködését. A különbözo OPEC országok gazdasági érdekei sem mindenben azonosak. A viszonylag kis vagyonnal rendelkezo, ugyanakkor termelési kapacitásukat magas szinten kihasználó tagok6 az árakat maximálni, ezzel szemben a nagy vagyonnal rendelkezok – mint például Szaúd-Arábia – mérsékelni kívánják. Ez utóbbiak így akarják megelozni a helyettesíto energiák térhódítását, valamint megorizni a koolaj magas részesedését az energiafelhasználásban. Attól nem kell félni ugyan, hogy fizikai értelemben vett olajhiány lesz, de az OPEC kartellként – politikai gondok, sot a technológiai fejlodés által is motiválva – idorol-idore változtathatja magatartását. Ez utóbbit nem kis mértékben befolyásolhatja ugyanis a kedvezotlenebb lelohelyen található7, valamint a nem konvencionális olaj kitermelésére szolgáló új technológiák kidolgozása, hiszen az konkurenciát jelent számára, akárcsak az olajat helyettesíto új energiafajták alkalmazása is. Európa ellátása szempontjából az OPEC mellett különleges jelentosége van Oroszország egyes régióinak. és perspektivikusan a Kaspi-tengeri medencének is. Az OPEC-olaj átlagos kitermelési költsége hordónként 1–3 $, a nem-OPEC országoké átlagosan 5 $, az európaié 7 –11 $. Úgy becsülheto, hogy az olajtermelési beruházások már 20 $-os világpiaci olajár mellett rentábilisak8.

Kétségtelen, hogy az elso olajkrízist követoen a fejlett országok ma már – több okból is – kevésbé vannak kitéve az olajárak kiszámíthatatlan változásainak. Beszerzéseikben diverzifikációt hajtottak végre, és a villamosenergia termelésbol jelentos mértékben kiszorították az olajat. Mindez kiszolgáltatottságukat – ha csak viszonylagosan is – csökkenti. Az EU koolajfogyasztásának ma a felét, 1973-ban még csak az egyötödét használja illetve használta fel a közúti közlekedés. Belátható, hogy az európai koolajpiac perspektíváit a leginkább a közlekedésben megvalósuló energiahatékonyság-javítás és az alternatív energiafajták üzemanyagként való felhasználásának a fejlodése befolyásolja.

A világ földgázvagyonának 70%-ával közelítoen fele-fele arányban Oroszország és a Közel-Kelet rendelkezik. A körülbelül 4%-os részesedéssel rendelkezo EU-ban a földgáz felhasználása no az energiahordozóké között a leggyorsabban. Összes földgázimportjából az orosz szállítások jelenlegi 41%-os aránya
9– a bovítést figyelembe véve – elérheti a 60%-ot is. A földgázellátás a növekvo függoség ellenére – legalábbis belátható ideig – mégis jónak mondható. Ugyanis az orosz, a norvég és az algériai importok mellett kiegészíto cseppfolyósgáz-vásárlási lehetoségek vannak a Közel-Keletrol, a Maghreb országokból, Nigériából és Trinidadból, a jövoben pedig potenciális szállítói lehetnek Irán10, Qatar11 és Közép-Ázsia. Az új források igénybevétele hozzájárul majd ahhoz, hogy az európai piac a „vásárlók piaca” maradjon.

Az igények növekedése és a Közösségen belüli gázszállítások egyaránt feltételezik a szállítási infrastruktúra jelentos bovítését. A felhasználás növekedése nem csak az ellátási biztonságot teszi törékenyebbé, de eredményezheti az árak emelkedését is. Bár nem valószínu, hogy középtávon a gáztermelok kartellbe tömörülnek, de a spot árak hatása, az igénynövekedés és a belso piac elobb-utóbb elvezethet oda, hogy áraik közelítenek majd a termeloi költségekhez, és ezzel megszunik a földgázárnak az olajárhoz való kötodése. Ez pedig a késobbiekben a gáztermelok kartellbe tömörüléséhez vezethet. Az így létrejövo negatív hatásoknak az EU úgy tud elébe menni, ha egységes fellépéssel megfelelo vásárlási stratégiát alakít ki, illetve a diverzifikációs politikát tovább folytatja.

Az EU koszéntermelése csökkenésében szerepet játszott az, hogy az import szén az EU-ban termelt szénhez képest harmad áron
12 szerezheto be, a villamosenergia termelésére egyre inkább más alapenergia-hordozót – elsosorban földgázt – használnak, és nem utolsó tényezo a környezetvédelmi szempontrendszer. A szénipar teljes láncolata (a kitermeléstol felhasználásig) erosen szennyezi a környezetet. Nem csupán az égéstermékeivel, de porral és pernyével is szennyez13. Emellett nagy a munkaeroigénye és sok tároló helyre van szüksége. Mindent egybe vetve a szén sem az EU-ban, sem a csatlakozni kívánó országokban nem versenyképes már. Egyre nagyobb elutasítottságával párhuzamosan a szénbányászat támogatottsága is csökken14. Mindazonáltal a szén – bizonyos elonyei (két és fél évszázados élettartam, olcsó árak) miatt – világviszonylatban továbbra is az alapveto energiaforrások között marad, elsosorban a primer villamosenergia termelésében.

Úgy becsülik, hogy a villamosenergia felhasználásának a növekedése 2020-ig közel olyan ütemu lesz, mint a GDP-é
15. A jelenlegi EU-országokban a beépített eromuvi kapacitás – a jelenlegi 600 GWe-vel szemben – 2020 táján 800–900 GWe lesz. Az atomeromuvekben termelt villamosenergia mennyisége a termelt összes villamosenergiának 2000-ben 35%-át tette ki16. Minthogy az atomenergia békés célú és a katonai felhasználási lehetosége a nukleáris üzemanyagcikluson keresztül érintkezhet, a kereskedelmi és a jogi szabályozásban mind az EURATOM Egyezmény, mind a Nukleáris Fegyverek Elterjedésének Megakadályozásáról szóló Egyezmény17, mind pedig és a NAÜ38 ajánlásai meghatározóak. Az EURATOM (1957) célja az európai függoség mérséklése a közel-keleti olajtól, ennek érdekében a nukleáris bázisú villamosenergia ipar fejlesztése. Vívmányai a villamosenergia ipar, a kutatás, és a muszaki fejlesztés területén jelentkeztek18. Az anyagszerkezetre vonatkozóan szerzett újabb ismeretek alapján az atomeromuvek élettartamának meghosszabbítása lehetové teszi, hogy az EU-ban található atomeromuvek versenyképessége növekedjen, ami által feleslegessé vált a közösségi támogatásuk, és így létrejött a felszabaduló pénzforrások átcsoportosíthatósága a „jelölt” országok atomeromuveinek modernizációjára. A Three Miles Island-i, még inkább pedig a Csernobilben bekövetkezett baleset következtében öt nyugat-európai ország19 moratóriumot fogadott el az atomeromuvek majdani (pl. Németországban 2021-ben; Belgiumban 2025-ben történo) leállítására. A biztonsági intézkedésekre tekintettel a jelölt országok esetében is csökken a nukleáris energia aránya, noha itt új atomeromuvek építése sincs kizárva. Nem feledheto azonban, hogy az ezen országok csatlakozási tárgyalásain fontos szempont lesz az atomeromuvek biztonsága és a nem modernizálható eromuvek leállítása.

Mindent egybevetve az atomenergetika jövojét az EU jelenleg bizonytalannak ítéli meg. Azt több – egymással ellentétesen ható – olyan tényezo befolyásolja, mint a rádioaktív hulladékok elhelyezése
20, az atomeromuvek új generációjának a rentabilitása, a kelet-európai reaktorok biztonsága, az ex-Szovjetunió államaiban a nukleáris szennyezés megakadályozásának problémái és a klímaváltozás elleni politika érvényesítése21. A sugárzó anyagok tárolásánál reverzibilis módot kell találni arra az esetre, ha arra a késobbi generációk új technikát dolgoznak ki. Fontos, hogy a teljes nukleáris folyamat, tehát a tárolás is legyen átlátható, és a tagországok illetékes hatóságai biztonsággal foglalkozó szakértoinek a véleménye támassza alá a választott megoldásokat22.

Az EU-ban a ma még muködo urániumbányákat is bezárják (Franciaországban, Portugáliában) a világpiacon most boségesen rendelkezésre álló olcsó uránium (20 $/kg) miatt. A jelenlegi urániumigényt túlnyomó részt Gabonból, Nigerbol, Namíbiából, Dél-Afrikából, Kanadából és Ausztráliából elégítik ki. A világ bizonyított olcsó uránvagyona (
235U-ban kifejezve) két és fél millió tonna. Ez a jelenlegi felhasználási szinten 40 éves tartalék, amihez hozzájön még az a vagyon, amit viszonylag költségesebben lehet kitermelni. Ezen kívül számításba veheto még a kiégett futoelemekben levo, valamint a „leszerelt” atombombákból kinyerheto hasadóanyag is, nem beszélve a jobb anyaghasznosítási tényezovel rendelkezo tenyészto reaktorok alkalmazásáról, ami az élettartamot megsokszorozza. Az Európai Fizikai Társaság állásfoglalása szerint „az atomenergiát úgy kell tekinteni, mint amit nem lehet a jövo energiaellátás alternatívájából kizárni”[6]23. Minthogy a futoelem részköltségének aránya a villamosenergia árában alacsony, az uránár növekedése nem emeli jelentosen a nukleáris energiából termelt villamosenergia árát.

Az EU-ban a megújuló energiafélék
24 részarányának megkétszerezését – 2010-re 12% elérését az összes energián belül – be kell illeszteni a fenntartható fejlodést és az ellátási biztonságot szem elott tartó stratégiába . A futésre és a villamosenergia termelésére egyaránt alkalmas biomassza ebben eros oszloppá válhat. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek biztosítják a „szabad hálózati hozzáférést” azon villamos (és ho)energia „fogadására”, amit garantáltan megújuló energiaforrásból termelnek. A villamosenergia-termelési célú felhasználás mellett – annak ellenére, hogy önköltségük magas, – a bio- (és az egyéb alternatív45) motorhajtó-anyagok mennyiségét is növelni kell a piacon. A bio-üzemanyagok 40–80%-kal kevesebb üvegház hatást okozó gázt bocsátanak ki, mint a hagyományos tüzeloanyagok25.

A nap-, a szél- és a geotermikus energia hasznosításának kérdése korlátozott keretek között folyamatosan napirenden van a tudományos fórumokon, de egyre inkább a gyakorlati életben is. A legnehezebb a vízeromuvek esetében lesz a kívánatos növekedést elérni, mert új telephelyek létrehozása a helyi lakosság ellenállásába ütközik. Legfeljebb a mini-vízeromuvek létesítése jelenthet perspektívát.

Az EU megújuló energiaforrásai piacának tervezett ütemu fejlodése a hatóságok határozataival is alátámasztott céltudatos politika nélkül nem irányozható elo. A meghozandó határozatok a megújuló energiaféléket kedvezményezo adózási intézkedésektol – a megújuló eredetu villamosenergia termelésének és a szolgáltatók megújuló bázisú villamosenergia vásárlásának a kötelezésén keresztül – a kutatás vagy a finanszírozás támogatásáig terjedo lehetoségekre terjednének ki. Lényeges kérdés a finanszírozás mikéntjének a megoldása. Tudnivaló, hogy jelentos induló beruházási összegekrol van szó. Ideális megoldás lehet, ha az anyagilag legkedvezobb helyzetben levo nukleáris, olaj-és gázszektor hozzájárul a megújuló energiafajtákkal kapcsolatos beruházásokhoz. A létesítési költségeken túl a megújuló energiaféleségek viszonylag hosszú ideig folyamatos támogatást is igényelnek, mindaddig, amíg versenyképessé válnak. Erre néhány tagországban már találtak megoldást, akár a megújuló energiák fix tarifájának bevezetésével, akár az ún. „zöld bizonylattal” rendelkezo energia kötelezo megvásárlásával.


Európa energiafüggosége és a fejlodo országok befolyása

Amennyiben az eddigi tendenciák folytatódnának, a „15-ök” jelenlegi 50%-os energia-függosége 2030-ra 70%-ra none26. A tagországonként és energiahordozónként eltéro függoség növekedésének problémája nem tárgyalható a nélkül, hogy ne foglalkoznánk az exportor- vagy tranzitáló ország geopolitikai helyzetével. Azt is figyelenbe kell venni, hogy az EU-ba irányuló kereskedelem mellett a világpiac hogyan hat az árakra. Az olajnak – világméretekben – közel 60%-a nemzetközi kereskedelem révén jut el a fogyasztóhoz, ezzel szemben a szénnek és földgáznak csak 15% illetve 20%-a. A koolajpiacot a kartell uralja, szén esetében versenypiacról lehet beszélni, a földgázpiac pedig olyan sajátságos regionális oligopoliumknak27 minosítheto, amelyre bizonyos mértékben (és egyelore) az olaj-kartell szabályoz. Értheto tehát, hogy lényegesen eltérnek egymástól az energetikai termékek árai.

Az Unióban az olajfüggoség a legnagyobb (76%), és minthogy az olajkészletek a Közel Keleten
28 koncentrálódnak, a diverzifikálásra kisebb a lehetoség, mint a gáz esetében. A kínálat érzékelheto növekedése rövid távon korlátozott. Szaúd-Arábiát, Irakot és bizonyos mértékben Oroszországot kivéve, az exportáló országok máról-holnapra nem fognak lényeges termelési többletkapacitással rendelkezni. Földgáz esetén a függoség 40%. Földrajzilag viszonylag közeli szállító partnerei Norvégia, Oroszország, Algéria és Líbia. Távolabbról pedig olyan potenciális szállítók veszik körül, mint a Kaspi tengert körülvevo országok – Iránt10 is beleértve , valamint a Közel-Kelet és Nigéria. A tengeren túlról érkezo összes szénhidrogén szállítások évente 800 millió tonnát jelentenek, 70%-ban az Atlanti Óceán és az Északi tenger, 30%-ban a Földközi tenger kikötoiben. Az Unió jelenleg szénszükségletének kétharmadát importálja. A szénfelhasználás csökkenése ellenére a behozatal növekedni fog, és a felhasználásban való részesedése – a különbözo vélemények szerint – 70% és 100% között alakul 2020-ban. Az EU uránium-függosége 95%-os29. Az EURATOM Ellátási Ügynöksége hivatott gondoskodni arról, hogy az uránium beszerzése is diverzifikált forrásból történjen. Egyébként az Unió nukleáris üzemanyag-tartalékai több évre elegendoek30.

A diverzifikációs energiapolitika sem tud azonban változtatni azon, hogy az EU függosége olajból nem csak jelenleg, hanem perspektívikusan is a Közel-Keletre, földgázból pedig Oroszországra súlyozódik. Az EU megítélése szerint a „tagjelölt” országok némelyikének pedig Oroszország szinte az egyetlen lehetséges vezetékes gázszállítója. E mellett nagy figyelmet érdemelnek a Kaspi-tenger medencéjébol nyíló szállítási lehetoségek, méghozzá különbözo lehetséges útvonalakon
31. A Szovjetunió felbomlása azt eredményezte az EU számára, hogy az orosz energiaszállításokat immár az utódállamokon keresztüli tranzit-problémák is bonyolítják. A tranzit jelentosége különösen a földgáz esetében fontos. Ezért az EU-nak nem csak az eladó, hanem a tranzit-országokkal is jó kapcsolatokat kell fenntartani, és megfelelo politikai tevékenységet folytatni. Jóllehet a Zöld Könyv (2000) a Törökországon, Bulgárián, Románián keresztül haladó, az iráni10 gázszállítást is figyelembe vevo – támogatás szempontjából megvizsgálandó – vonalnál Magyarországot nem említi, az útvonal azonban feltételezi Magyarország részvételét is a tranzitban[3]32. Észak Afrika (Algéria, Líbia) ugyancsak fontos Európa energiaellátása számára. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az INOGATE program által kezdeményezett Umbrella33 Egyezmény. A Görögország és Törökország közötti földgáz-összeköttetési terv további – a Közel Keletrol kiinduló – források felé nyitja meg Európa földgáz-vásárlási lehetoségeit.

2020-ra a világ népessége 8 milliárd fore, az energiafelhasználása 15 milliárd tonna olajegyenérték fölé növekedhet
34. A többlet 90%-át a fejlodo országok növekvo igénye eredményezi35. A felhasználás ilyen tetemes bovülése a fosszilis energiahordozók árait jelentosen növelheti36. A növekedési tendenciát egységes fellépéssel és olyan nemzetközi erofeszítésekkel célszeru mérsékelni, amelyek a megújuló energiafajták fokozott felhasználására, valamint az energiahatékonyság növelésére ösztönöznek. Az energiaárakat azonban más tényezok is befolyásolják. Ezek között kell említeni az exportáló országok önkényes akcióit, és az esetleges geopolitikai problémákat [7]37, továbbá a cserearányok változását. Az is aggasztó, hogy az egyedi tranzakciók megsokszorozódása spekulatív ármozgásokat eredményez(het), mivel az Uniónak az energetika terén nincs olyan kohéziós ereje, mint a termelo országoknak. Az eddigi erofeszítések nem eredményeztek valódi uniós energiapolitikát annyiban (sem), hogy a tagországok energiavásárlásaikkor nem lépnek fel összehangoltan, pedig az EU egyik fontos szerepe éppen az lenne, hogy egységes fellépéssel és a konkurencia kihasználásával – foként a földgáz esetében – gyengítse az exportáló országok meghatározó jellegét.

A Nemzetközi Energia Ügynökség (NEÜ)
38 1973-ban az elso olajkrízis hatására intézkedést hozott annak érdekében, hogy a tagországok stratégiai készleteket39 hozzanak létre egy, az olajtermelo és tranzitáló országokban fellépo esetleges politikai vagy katonai esemény kiváltotta ellátási zavar megelozésére40, és az EU is irányelveket alkotott a tárgyban41.


Az energiapolitika fo kérdései

A fo kérdés természetesen az, hogy milyen elemekbol kell felépülnie az energiapolitikának egy olyan belso piacon42 – ahol az egyes országok magatartása hat a többi országra is. A Zöld Könyv (2000) szerint tucatnyi további kérdésre is választ kell találni. Ezek:

  • A versenyképesség és az ellátási biztonság veszélyeztetése nélkül meddig fogadható el az energetikai függoség növekedése? Ezzel összefüggésben mely energiahordozókra irányozható elo az import bizonyos keretek között tartása? Adott esetben a gazdasági (az energiahordozók ára) vagy a geopolitikai (az ellátás megszakadásának a kockázata) szempont kerül-e jobban elotérbe?
  • Az adók és az állami támogatás nem akadályozza-e az EU versenyképességét? Az energetikai és a környezeti célok nem indokolják-e, hogy az energiának speciális ára legyen?
  • A termelo országokkal való folyamatos párbeszéd keretében mi legyen a tartalma a szállítási és a beruházási egyezményeknek? Tekintettel az Oroszországgal kialakítandó partnerség43 jelentoségére, hogyan garantálhatók a szállított mennyiségek, a beruházások és az árak?44
  • Miként biztosítható a szállítóvezetékek jobb muködése az EU-ban és a szomszédos országokban a „belso piac”42 jó muködése és az ellátási biztonság érdekében?
  • A koolajra már megvalósított stratégiai tartalékképzést nem kellene-e kiterjeszteni a gázra és a szénre? A tartalékokat nem kellene-e inkább közösségi szinten kezelni, és ha igen, akkor az milyen módon valósítható meg?
  • Hogyan lehetne bevonni a legrentábilisabb energiaszektorokat (olaj, gáz, nukleáris energia) a megújuló energiaforrások térnyeréséhez elengedhetetlen kutatási, fejlesztési beruházási és muködtetési finanszírozásba?
  • Hogyan tudna az EU megoldást találni a – klímaváltozási problémák és az energetikai függetlenség szempontjából fontos elemként megítélendo – nukleáris hulladékok kezelésére és elhelyezésére, a biztonságra, valamint az új, elsosorban a fúziós reaktorok kifejlesztésére?
  • Milyen politikát kellene folytatnia az EU-nak, hogy az energiamegtakarítási lehetoségeket a leghatékonyabban kihasználja, egyaránt szolgálva a CO2 emisszió csökkentést és az energetikai függoség mérséklését?
  • Végrehajtható-e nemzeti keretek között a bio-üzemanyag program, amellyel 2020-ig az összes üzemanyag 20%-át45 tervezik kiváltani, avagy koordinált adózási-, elosztási-, mezogazdasági határozatokra van szükség?
  • Az épületek futésével kapcsolatos energia megtakarítását szükséges-e pénzügyileg ösztönözni, vagy itt is a nagy ipari létesítmények mintájára kell kialakítani a szabályozási rendszert?
  • Milyen intézkedésekkel lehet megállítani/visszafordítani a közúti közlekedés térnyerését a vasúti szállítással/közlekedéssel szemben? Számolni kell-e a városokban a gépkocsi-használat korlátozásával?
  • Hogyan kellene összehangolni a jövoképet az országok között, és miként lehetne integrálni a hatóságok és foként a rendszer-muködtetok gondolkodásmódjába a hosszú távú elképzeléseket? Miként készítsék elo a jövo energetikai változatait?

A kérdések sorozata azonban a fentiekkel nem merül ki, és a politikai és gazdasági élet alakulásának a függvényében újabb és újabb választ igénylo probléma kerül felszínre46.


Hipotézisek

Utaltunk rá, hogy az EU 2000-ben az energiapolitikája oly módon lépett elore, hogy az elorejelzés idotávját kiterjesztette 2030-ra, és a jelenlegi EU tagországok mellett a jelölt országokat, valamint Norvégiát és Svédországot is figyelembe véve együttesen 30 országgal számolt. Számol az energetikai hatásfokot növelo technológiák alkalmazásával, az új tagok bevonásakor az energetikai piacnyitás továbbvitelével, a villamos- és hoenergia eloállításában a földgáz gazdaságos felhasználásával, a megújuló energiaforrások fokozott felhasználásának pénzügyi támogatásával és a közlekedésben/szállításban a modernizációval47. A nukleáris energiára vonatkozóan pedig ez ido szerint nem gondol mást, mint hogy az országok nem változtatnak jelenlegi politikájukon48.

Úgy becsülik, hogy a GDP 1998 és 2030 közötti kereken három évtizedben 90% – kal, míg az összes energiafelhasználás – a gazdasági növekedéstol elszakadva – csak 11%-kal no majd. ebbol körülbelül évi 1,7%-os ütemu összenergiaigényesség-csökkenést számolható. A gazdasági növekedést, az energiahatékonyság javulását és az energiafüggoség növekedését figyelembe véve a GDP-nek az energia fizikai mértékegységére vonatkoztatott importigényessége 11%-kal javul ugyan – ami ugyan kedvezo tendencia –, de ha az energiahordozók árnövekedésével
49 is számolunk, a GDP értékben kifejezett energiatartalma ugyanezen idoszakban 1,2%-ról 1,7%-ra emelkedik50. Az energiafelhasználás szerkezetében is változás lesz. Leggyorsabban – a három évtized alatt 45%-kal – a gázfelhasználás bovül. Az olajfelhasználás csekély növekedése mellett – vezeto szerepét az energiamérlegben ugyan megtartja, részaránya azonban 42%-ról 38%-ra mérséklodik. A szénfelhasználás csökkenni fog 2010-ig, de ha nem folytatnak a klímaváltozással kapcsolatban erélyes politikát, az ismét növekedésnek indulhat. A nukleáris energia felhasználása 2010 körül tetozhet, és – az atomeromuvek életciklusának lejártával – 2030-ra 1998. évi érték 50%-ára csökkenhet. A megújuló energiaforrások felhasználása 2010-re pedig csak eroteljes pénzügyi és politikai támogatással érheti el az eloirányzott 12%-os részarányt.


Irodalom

[1] Com. (2000) 769

[2] Szergényi I.: Röviden az európai energiapolitikáról. .Energiagazdálkodás.11. 1999. november

[3] Szergényi I.: Európai energiapolitika – magyar energiapolitika. Integrációs Stratégiai Munkacsoport Kiadványa. 30. 1997. Budapest

[4] Világgazdaság. 2001. aug. 6.Gazdasági szektorok és jogharmonizáció. (I. Fejezet: Burai–Kovács J.– Szergényi I.) Osiris kiadó. 2000.

[5] Muszaki Információ OMIKK. 2001/3

[6] Fizikai Szemle. (LI. évf. 3. szám [2001] ).

[7] Világgazdaság. 2001. aug. 6.


1 A Zöld Könyvek a Bizottság speciális dokumentumai, amelyek szándéka adott témakörökben elosegíteni a vitákat, valamint összeurópai szinten megalapozni a konzultáció folyamatát, és ezzel a Fehér Könyvek bázisául szolgálni. Ha egy Fehér Könyv a Tanács (az EU legfelsobb döntéshozó szerve, a tagállamok napirenden szereplo aktuális ügyeiért felelos minisztereibol áll) részérol kedvezo fogadtatásra talál, a kérdéses területen Uniós Akcióprogrammá válhat.

2 Európai Szén és Acél Közösség (Montánunió), Párizs, 1952

3 Európai Atomközösség, 1957. Ugyanitt és ekkor írták alá az Európai Gazdasági Közösség (EGK, Közös Piac) szerzodéseit. Ezek voltak az ún. Római szerzodések, amelyek 1958-ban léptek életbe.

 4 A világ bizonyított koolajtartalékait (oil reserves) mintegy 151 milliárd tonnára (GT) becsülik, amit további 76 GT becsült készlet egészít ki. A hagyományos koolajkitermelés éves maximumát várhatóan 2010 és 2020 között éri el. A nem hagyományos koolajat (olajpala, bitumenes kozetek stb.) is beszámítva a „végso” vagyon nagyságát világviszonylatban 500–800 Gt-ra becsülik és a kitermelési maximum távolabbra tolódhat.

 5 Irak jövobeni szerepe nem látható jól elore. 1999-ben napi 2,8 millió hordóra (1 tonna körülbelül: 7,3 hordó) növelte termelését (ebbol 5,2 milliárd $ bevétele származott), ami a szankciók feloldásával és külföldi beruházók segítségével rövid ido alatt 3–4 millió hordó/napra emelheto.

 6 Algéria, Irán vagy Venezuela

 7 A Kaspi tenger medencéjében a bizonyított készletek nagysága (25 milliárd hordó) vetekszik az északi-tengeri vagy az USA-készletekkel. Ugyanitt a lehetséges készletek elérhetik a 200 milliárd hordót, azaz a Közel Kelet készletének a 25%-át. (Egyesek szerint ez az érték túlbecsült.) Az ex-Szovjetunió 2000-ben 7,8 millió hordó olajat termelt naponta. Termelését 2020-ig napi 14 millió hordóra bovítheti.

 8 Az EU egyébként azzal számol, hogy az olaj ára nem fog 20 $ alá süllyedni.

 9 Az Algériából származó import jelenleg körülbelül 30%.

10 Iránban van a világ második legnagyobb gázvagyona (Oroszország után). Fontos gazdasági jelentosége lenne annak, hogy az Iránnal kapcsolatos politikai problémák megoldásában, illetve azok megítélésében pozitív, jószolgálati politikai erofeszítések történjenek.

11 Qatar gázvagyona az algériai vagy a norvég vagyonnak a háromszorosa.

12 1986 és 1996 között az import szén ára tonnánként 38 é3 54 $ között, míg az EU-ban termelt szén ára tonnánként 150 $ volt.

13 Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a tengeri szállítás (a világpiacon forgalomba kerülo szén 90%-a tengeri kereskedelem révén jut el a fogyasztóhoz) – szemben az olajjal – nem veszélyezteti a tengervíz tisztaságát.

14 Például Németországban 2000 és 2005 között 9,1 milliárd márkáról 5,5 milliárd márkára csökkentik a támogatást.

15 Öt évvel ezelott úgy becsülték, hogy a villamosenergia növekedési üteme a GDP-énél kisebb lesz.

16
E mellett villamosenergia termelése 27%-ban szilárd tüzeloanyagon, 16%-ban földgázon, 15%-ban vízenergián és 7%-ban olajon alapszik. Az új kapacitások jellemzo tüzeloanyaga a földgáz lesz.

17 Non-Proliferation Treaty – NPT, közismerten az Atomsorompó Egyezmény

18 Az EU feladata továbbra is, hogy biztosítsa a maghasadáson alapuló reaktorok hatásfokának a növelését, és támogassa a fúziósenergia-termelés megvalósítására irányuló kutatásokat.

19 Svédország, Spanyolország, Hollandia, Németország, Belgium.

20 A nehézséget elsosorban a hosszú élettartamú és nagy radioaktiv szennyezést okozó aktinidák, valamint a plutónium okozza.

21 Az EU-ban az atomeromuvek lehetové tették évente több száz millió tonna CO2 kibocsátás elkerülését, ami 100 milliós nagyságrendu gépkocsipark emissziójával egyenlo.

22 A rádioaktiv hulladékokban 5%-os mennyiségben jelen levo nagyaktivitású hulladék van a középpontban. A végleges tárolás terén az USA, Finnország, és Svédország áll a legjobban, de a probléma még nem megoldott. A transzmutációra vonatkozó kutatások egyenlore nem kecsegtetnek azzal, hogy a kidolgozandó eljárások iparilag a geológiai formációkban való tárolásnak alternatívái lehetnek a belátható jövoben.

23 Sir Arnold Wolfendale: Az atomenergia jövojérol. Fizikai Szemle. (LI. évf. 3. szám [2001] ).

24 A nap-, a szél-, a víz-, a geotermikus-, az árapály-energia, a biomassza stb.

25 A Bizottság Megújuló Energiaféleségek Fehér Könyve a bio-üzemanyagok elterjesztése érdekében feltételezi, hogy a tagországokban a bio-üzemanyagok 2020-ig 20%-os részesedést érnek el az összes üzemanyagon belül, továbbá, hogy a bio-üzemanyagok és a hagyományos üzemanyagok közötti áreltérést mindenekelott adózási intézkedésekkel csökkentik, valamint hogy a nagy koolajtársaságok önként kötelezik magukat a bio-üzemanyagok nagy mennyiségu elosztására.

26 Az EU behozatalának az értéke 1997-ben 120 milliárd eurót, 1999-ben 240 milliárdot jelentett, de 2000-ben az eurónak a dollárral szembeni értékvesztése miatt ez az összeg tovább nott. Az 1997. évi energiaszámla (amelynek a háromnegyede az olajnak tudható be) az összes import 6%-át, a GDP-nek pedig 1,2%-át tette ki.

27 Oligopolium: kevés számú tokés nagyvállalat uralma valamely gazdasági ág felett.

28 Szaúd-Arábia, Kuwait, Irak, Egyesült Arab Emirátusok, Irán, Quatar.

29 Ennek ellenére a statisztika a nukleáris energiát hazai energiaforrásnak tekinti.

30 A nukleáris futoelem kis helyen és olcsón tárolható.

31 Törökország, a CEEC országok, Ukrajna, a Balti államok, és a Kaukázus országai jöhetnek számításba.

32 Néhány évvel ezelott a Phare program keretében készült egy megvalósíthatósági tanulmány az Iránból történo gázszállítás lehetoségérol.

33 Az Egyezményt az EU-tag jelölt és a mediterrán országok többsége aláírta.

34 Az 2000. évi összes energiafelhasználás 9,3 milliárd tonna olajegyenérték volt.

35 Példaként említheto az energiafogyasztás növekedésére, hogy az OCDE országokban 10 lakosra 6 gépkocsi jut, az OCDE-n kívüli országokban az arány átlagosan 2 gépkocsi 100 lakosonként. Ez utóbbiak esetében csak részleges felzárkózással számolva is, az olajtermékek iránti igény meredek emelkedésével lehet számítani világviszonylatban.

36 Közlemény az Ázsiával való energetikai együttmuködésrol (COM 96/308)

37 A közel-keleti, az iráni és a líbiai helyzet bizonytalanságai, valamint az iraki embargó nehezen jósolható hatásai az OPEC viselkedésére. Bush elnök a közelmúltban írta alá az Irán és Líbia elleni kereskedelmi korlátozász további öt évre, amely e két ország olaj- és földgázkitermelo iparába való beruházások meghiúsítását célozza.

38 Agence Internationale de l’Énergie (AIE)

39 Koolajból és koolajtermékekbol 90 napos nettó készletrol van szó.

40 Az Egyesült Államok 1975-évi szabályozásában 1 milliárd hordóban írta elo a kiépítendo stratégiai készletek nagyságát. A Mexikói Öbölben (Texasban és Louisianaban) levo geológiai formációban az eloirányzat nagyobb fele már megvalósult. (Ez az a készlet feltehetoen, amelyrol a koolajárak alakulásával kapcsolatban újabban a sajtóban is többször szó esik).

41 Az irányelvek kötelezik a tagországokat krízis esetén arra, hogy olajfelhasználásukat korlátozzák, tartalékaikat felszabadítsák, a prioritásban részesülo fogyasztókat ellássák és az árakat szabályozzák. A Bizottság – krízis esetén – köteles a tagországok kielégíto olajellátása érdekében koordinációs értekezletet összehívni, és biztosítani, hogy az országok eltéro rendszerei ne generáljanak nagyobb ellátási „torzulásokat”.

42 A „belso piac”-nak határokat nem tartalmazó területet kell felölelnie, amelyben a Szerzodés rendelkezései értelmében biztosítva van az áruk, a szolgáltatások a toke és a munkaero szabad mozgása. Ez az energiaiparban úgy érvényesül, hogy a versenyzo vállalatok bárhová szállíthatnak energiát, a fogyasztóknak pedig egyre nagyobb választási lehetoségük van szállítójuk megválasztásában.

43 Romano Prodinak az EU soros elnökének a kezdeményezésére az „EU – orosz partnerség” elokészítése van folyamatban, amint azt az Oroszország – EU csúcstalálkozón elfogadott (Párizs, 2000. október 30.) bejelentésbol nyilvánvalóvá vált. Putyin orosz elnök szerint Oroszország kölcsönösségi alapon kész hosszú távon közremuködni az EU energiaellátási biztonságának a javításában, valamint kiegyensúlyozott mennyiségi és árpolitikát folytatni vele. Az EU pedig kész technikai segítséget nyújtani Oroszország energetikai (földgáz, koolaj, villamosenergia) szektorai számára a termelési és a szállítási beruházások megkönnyítésére. A beruházások, a pénzügyi feltételek és a garanciarendszerek jogi elokészítését követoen kerülhet sor az EU és Oroszország között a partnerségi és kooperációs egyezmény megkötésére.

44 Joggal felmerül, hogy amennyiben ez a – nyilván valóan hosszú távra irányuló – partnerség a liberalizációval összeegyeztetheto az ellátásbiztonság érdekében, a hosszú távú szerzodések létjogosultsága miért ne vonatkozna a (leendo) tagországokra is? (Dr. Sz. I.)

45 A 20%-ba beleértve a hidrogén üzemanyagként való felhasználását is.

46 További kérdések közé sorolhatók még például: Milyen mértékben növelné a CO2 emissziót és az energiafüggoséget a nukleáris energia felhasználásának a gyorsabb leépítése? Milyen hatása lenne a CO2 emisszióra, a megújuló energiaféleségek felhasználására/kutatására fordítandó összegek nagyságának változtatása? Az import olaj- és gázárak milyen emelkedése vezethetne az energiaigények érzékelheto csökkenéséhez, és ez a szén visszatérését eredményezné-e? Melyek lesznek a konzekvenciái annak az eltérésnek, ami a jelenlegi tendenciák esetleges folytatódása és kyotói vállalások, valamint a még távolabbi idore vonatkozó környezeti kívánalmak között kialakulhat, továbbá mi lesz az eltérés kivédésének a hatása az energiahatékonyság további javítására, a megújuló energiákra és a nukleáris energiára? Mennyiben lesz mindennek hatása Európa energiaellátási biztonságára? A vizsgált idoszak végére – az egyes tagországok politikai elhatározásához igazodva – EU-szinten valóban jelentos mértékben csökkennek-e az atomeromuvi kapacitások, valamint ezzel összefüggésben milyen gazdasági, környezetvédelmi és energetikai konzekvenciák várhatók?

47 Azt tervezik, hogy koreai és japán autógyártó társaságokkal kötött egyezmények értelmében 2008-ra az új gépkocsik fajlagos CO2 kibocsátását kilométerenként és gépkocsinként 140 grammra mérséklik.

48 Ennek értelmében Belgiumban, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban és Svédországban a meglevo atomeromuvek életciklusának lejártával a villamosenergiát új technológiával fogják eloállítani, Franciaország és Finnország viszont fenntartja nukleáris energia-programját.

49 Az olajé 85%-kal, a gázé 81%-kal, a széné pedig 5%-kal

50 Amennyiben a „15-ök” GDP-növekedése évi átlagban körülbelül 2%, az energiafelhasználásé pedig hozzávetoleg 0,3% lesz, évi átlagban 1,7%-os energiaigényesség-javulással lehet számolni. Tudni kell, hogy a jelenlegi EU a modernizáció energiahatékonyság növelo hatását (másként energiaigényesség-csökkenését) már nagyobb mértékben kihasználta, mint tették azt a most csatlakozni kívánó országok. Ez utóbbiaknak a felzárkózás érdekében többszörös ütemu energiahatékonyság-növekedést kellene felmutatniuk.