Az új energia törvényekhez igazodva A fogyasztóvédelemnek is meg kell újulnia Porpáczy Dezsô A vezetékes engiafelhasználók érdekvédelmének kereteit a fogyasztóvédelemrôl szóló 1997. évi CLV. törvény, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, a villamos energiáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény és a távhôszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény adta meg, és a hozzájuk kapcsolódó alacsonyabbrendu jogszabályok fogalmazták meg az érdekvédelem némelyik területének részletesebb szabályait. A kapcsolódó alacsonyabbrendu jogszabályok közt a két leglényegesebb az ipari és kereskedelmi miniszter 28/1994.(X.28.)IKM rendelete „a gázszolgáltatónak, a gázértékesítônek és a villamosenergia-szolgáltatónak a fogyasztók társadalmi érdekképviseleti szervezeteivel való együttmuködésérôl”, valamint a Magyar Energia Hivatal (MEH) szervezeti és muködési szabályzata (SzMSz, eredetileg hatályba lépett 1994. októberében, majd többször módosították, jelenleg az 1/2002. sz. elnöki utasítás szerint). Az SzMSz-nek megfelelôen muködik a MEH Fogyasztóvédelmi Osztálya és a Hivatal vezetôje (korábban a fôigazgató, jelenleg az elnök) mellett az Energetikai Érdekképviseleti Tanács. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a MEH-nek van ugyan külön fogyasztóvédelmi osztálya is, de a fogyasztóvédelem közvetve a MEH valamennyi fôosztályának és osztályának a feladatát képezi. A fogyasztók érdekeinek mindenkor érvényesülniük kell a MEH által végzett árelôkészítés, az enge-délyezési eljárások, az energiaipar és energiapiac felügyelete és szabályozása során. A fogyasztók társadalmi érdekképviseleti szervezeteinek az Energetikai Érdekképviseleti Tanácsban (EÉT-ben), ill. egyes, az EÉT elé kerülô anyagok elôkészítésében van lehetôségük érdekeik képviseletére azokban a kérdésekben, amelyekben az SzMSz és az említett törvények értelmében a MEH az illetékes. Az országyulés, a kormány és a minisztériumok felé a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény biztosít jogokat a társadalmi érdekképviseletek számára; olyan jogokat, amik ezidáig a gyakorlatban sajnos csak ritkán voltak érvényesíthetôk. Az érdekképviselet hatékonyságának fokozására a múlt évben tett egy kisérletet az akkori kormány, ugyanis benyújtott az országgyulésnek egy törvényjavaslatot ( száma a T/5213.) „a jogalkotás során történô érdekérvényesítésrôl”, de ennek parlamenti megvitatására, elfogadására az elmúlt kormányzati ciklusban már nem került sor. Alapvetô hibája volt ennek a törvényjavaslatnak, hogy „egy kalap alá vette” az érdekérvényesítést folytató társadalmi szervezeteket az egyének, vagy egyedi üzleti vállalkozások sikeréért lobbizó személyekkel. Véleményünk szerint ezzel a törvénytervezettel csak az üzleti lobbik kívántak a gyakran a tisztesség és a törvényesség határát súroló tevékenységüknek törvényi alátámasztást nyerni. A társadalmi érdekképviseleti tevékenység hatékonyságának javítására nem is szükséges külön törvényt hozni, elég lenne a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. és a fogyasztóvédelemrôl szóló 1997. évi CLV. hatályos törvényeknek a végrehajtási szabályait kormányrendeletben részletezni és elôírni. Miért szükséges ez? Az említett törvények és jogszabályok hatályba lépése óta azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztói érdekeket érintô törvény- és rendelet-tervezetek közül szervezett keretek között csak azokhoz van hozzászólási lehetôségünk, amelyekrôl a jogalkotóknak, ill. elôkészítôknek is az a véleménye, hogy hozzászólásunkkal segítjük, és nem nehezítjük a munkájukat. Még jó, hogy a jogszabály-tervezetek többsége ilyen. De pl. a villamosenergia- és a földgáz-szolgáltatás árai hatósági árak, az árhatóság pedig az illetékes miniszter. Az árak megállapítása és kihirdetése miniszteri rendelettel, vagyis jogszabállyal történik, de ezek kihirdetése elôtt a miniszterek idáig mindig és következetesen mellôzték a társadalmi szervezetek véleményének elôzetes meghallgatását, noha ezt az említett törvények kifejezetten és konkrétan elôírják a számukra. A fogyasztóvédelemrôl szóló törvény hatálybalépése óta minden árrendelet (a hatósági árakról van szó) törvénysértéssel jelent meg. És ez nemcsak a MESZ érdekeltségi körébe tartozó villamos energia és a földgáz árára vonatkozik, hanem a tömegközlekedés díjaira, a távközlési és a postai díjszabásokra, valamint az önkormányzatok, mint árhatóságok hatáskörébe tartozó távhô-, víz- és csatornadíjakra is. Ami csak úgy lehetséges, hogy a jogszabályok megalkotása során a jogalkalmazókat és az elôkészítôket kötelezô elôírások be nem tartása esetére semmiféle szankciót sem írtak elô. A fentiek értelmében a fogyasztóvédelemnek kiemelt feladatként kell kezelnie, hogy elérje a fogyasztóvédelmi törvénynek és a jogalkotásról szóló törvénynek a kiegészítését olyan elôírásokkal, melyek a törvényekben már biztosított, de csak általánosságban megfogalmazott jogok, ill. a jogalkalmazókat kötelezô elôírások végrehajtásának rendjét is részletezik, valamint elôírják a jogalkalmazókat kötelezô elôírások be nem tartása esetén érvényesítendô szankciókat. A MESZ minden alkalommal kifogásolta a mindenkori miniszternél a hatósági árak megállapítására vonatkozó törvényhely figyelmen kívül hagyását. A felszólamlásokat a miniszterek többnyire egyszeruen válasz nélkül hagyták, míg legutóbb a Gazdasági Minisztérium részérôl olyan állásfoglalás született, hogy a villamos energia és a földgáz esetében az ármegállapítással kapcsolatos elôzetes fogyasztói vélemények kikérésének a helye az Energetikai Érdekképviseleti Tanács legyen. A fogyasztói érdekképviseletek ezt el tudják fogadni, annál is inkább, mert az EÉT-ben jelen vannak az energiaipar képviselôi is, tehát alkalmas arra, hogy a fogyasztói és a szolgáltatói véleményeket közvetlenül ütköztesse. Az EÉT alapszabálya szerint azonban az árhatóság nem részvevôje az EÉT tanácskozásainak, és a hatósági árak véglegesítése elôtti véleményezés nem tárgya az EÉT alapszabályának. Tehát az EÉT alapszabályát módosítani kell úgy, hogy ennek az új feladatnak is megfeleljen. Az EÉT megújulásának szükségességét az energiapiacok megnyitása is felveti. A Magyar Energia Hivatalban elindult egy átalakulási folyamat, aminek része kell legyen az érdekegyeztetés új formája is. Törvényi és rendeleti szinten eddig mindig „érdekképviselet”-rôl volt szó. Az új villamos energia törvény azt teszi a Hivatal kötelességévé, hogy „szervezze és muködtesse a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek és a szolgáltatók közötti érdekegyeztetést”. Az Energetikai Érdekképviseleti Tanácsnak tehát Energetikai Érdekegyeztetô Tanáccsá kell átalakulnia. Alapszabályában részletesen rögzíteni kell, hogy a minden fél érdekeit alapvetôen érintô, rendszeresen visszatérô kérdésben, a (piacnyitás után is megmaradó) hatósági ármegállapítás folyamatában hogyan történjék a hatályos törvények végrehajtása. Az EÉT most érvényes alapszabálya szerint az EÉT háromoldalú tanácskozó szervezet, amelyben a három oldalt a hatóság, a fogyasztók és a szolgáltatók képviselôi alkotják. A hatóság az eddigi gyakorlat – és az alapszabály jelenlegi szövege szerint is – a Magyar Energia Hivatal, amely azonban nem árhatóság. A jövôben – amikor az árakról lesz szó – nemcsak a szabályozó és felügyelô hatóságnak, hanem az árhatóságnak is részt kellene vennie a tanács ülésén. Tehát az új alapszabályt nemcsak a Hivatalnak, hanem a miniszternek is el kell fogadnia, és ennek megfelelôen nem elnöki utasítással, hanem miniszteri rendelettel kellene hatálybalépnie. Az eredményes muködéshez nemcsak új alapszabályra van szükség. Ahhoz, hogy a társadalmi szervezetek – de akár a szolgáltatók is – az árhatóság tervérôl megalapozottan mondhassanak véleményt, feltétlenül szükséges, hogy ismerjék az árszabályozási rendeletek árképleteiben betujellel szereplô mennyiségek és viszonyszámok aktuális számértékeit. Az új villamos energia törvény egyik végrehajtási rendeleteként külön miniszteri rendelet fog szólni az energetikai adatszolgáltatásokról, ezen belül a Magyar Energia Hivatal által nyilvánosságra hozandó adatokról. Kértük a minisztert, hogy ebben a rendeletben gondoskodjon ezen adatok kellô idôben történô rendelkezésre bocsátásáról, mert az eddig ismert tervezet ezt nem tartalmazta. Pedig e nélkül az EÉT-nek sincs mirôl tárgyalnia, legalábbis az árak vonatkozásában nincsen. Más vonatkozásokban is idôszeru, hogy az EÉT alapszabályát, muködési szabályzatát összevessük az új energiaszolgáltatási törvények által teremtett új körülményekkel. A jelen cikk megjelenésével nagyjából egyidejuleg fog összeülni az EÉT harmadik negyedévi ülése, amelyen az EÉT megújulása napirendre fog kerülni.