A megújuló energiaforrások hasznosítása
az Európai Unió tagállamaiban

Dr. Imre László

A környezetkímélõ és megújuló energiaforrások hasznosításának fokozatos növelésére az Európai Unió direktívát késztett, amely irányértékeket ad meg a tagországonként a 2010-ig elérendõ eredményekre, figyelembe véve azok eltérõ energetikai, társadalmi, politikai és technikai jellemzõ viszonyait.

The European Union prepared a directive for the stepwise increase of the utilisation of the environmentally friendly and renewable energy resources. The directive sets targets for each member states to be achieved till 2010, taking into account the energy utilisation, social, political and technical characteristics of the individual countries.


A megújuló energiaforrások értelmezései eltérési az EU tagországaiban

Minden tagországban megújulónak tekintik a szárazföldi szélenergiát, a szolár fotovillamos és a szolár termikus energiát. Egyes tagországokban – adottságaik folytán – bizonyos megújuló energiaforrások nem elérhetõek. Így például az árapály, a hullámenergia, továbbá a tengerbe telepített – partközeli – szélenergia hasznosítás a tengerparttal nem rendelkezõ országokban nem jöhet szóba. A geotermális energia megléte szintén az ország adottságának kérdése.

Bizonyos eltérés van viszont a vízerõmûvek megítélésében. A vízenergiát egyöntetûen megújulónak tekintik ugyan, azonban néhány tagállam kizárja a nagy vízerõmûveket a megújulókat támogató programjaiból (pl. Egyesült Királyság 10 MW, Németország 5 MW felett). Az EU-direktiva [1] a vízenergiát megújulóként értelmezi teljesitménytõl függetlenül.

A hulladékból égetéssel elõállított energiát több országban (pl. Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia) „megújulónak” tekintették. Az EU-direktiva szerint az ipari és a városi hulladék szerves részébõl nyert energiával elõállított villamos energia fele tekinthetõ csak megújuló jellegûnek. A tõzeg nem tekinthetõ megújuló energiaforrásnak.

Összefoglalva megállapítható, hogy az EU tagállamaiban az egyértelmûen megújulóknak tekintendõ energiaforrások a következõk: a közvetlen napenergia, a szélenergia, a geotermális energia, a hullámenergia, az árapály-energia, a biomassza és a vízenergia, továbbá a biomasszából és a szennyvízbõl nyert biogáz.

A megújuló energiaforrások hasznosíthatósága

A megújuló energiaforrások hasznosíthatóságát több, egymással kölcsönhatásban lévõ tényezõ befolyásolja. Ezek röviden a következõkben foglalhatók össze.

A földrajzi helyzet, a hasznosító ország helyi adottságai

a)napsugárzás intenzitása, napos órák száma évente;

b)a földterület jellemzõi (sik és hegyvidék aránya, talajminõség, erdõk);

c)a szélviszonyok (szélsebesség, szélirány jellemzõk, változások gyakorisága);

d)vízenergia készlet (vizerõmûvi hasznositás lehetõségei);

e)geotermális energiakészlet;

f)fosszilis tüzelõanyag ellátottság;

g)nukleáris energiatermelés lehetõségei.

A gazdasági környezet

a)a fosszilis tüzelõanyagok árviszonyai (olaj, földgáz, szén);

b)nukleáris fütõanyag ára;

c)az energiatermelés külsõ költségeinek mértéke és fedezete;

d)energiahordozók állami ártámogatása.

A politikai tényezõk

a)elérendõ célok, koncepciók;

b)stratégia, szervezés, irányitás;

c)környezetvédelmi szempontok képviselete;

d)támogatási politika;

e)nemzetközi programok és azokban való részvételi elkötelezettség (EU-direktivák, ALTENER, Kyoto-protocol);

f)kedvezõ szabályozási intézkedések (átvételi árak, tenderek,

kvóta kötelezettségek, adókedvezmények stb.).

A technikai és technológiai tényezõk

a)megújuló energetikai technológiák fejlesztési programjai;

b)hálózati adottságok, kapacitás.

A társadalmi környezet

a)társadalmi tudatosság;

b)hagyományos energiatermelési technológiákkal való összehasonlitás,

hatékonysági kérdések.

c)egyes alkalmazásokkal szembeni helyi tartózkodás (szélturbinák, folyami vízerõmûvek).

A felsorolt tényezõk által jellemzett viszonyok az egyes tagországokban eltérõek, és így a hasznosíthatóság feltételei is eltérnek (1. táblázat).

A földrajzi helyzet, természeti adottságok

A helyi természeti adottságok jelentõs mértékben befolyásolják az egyes országok különbözõ megújuló energetikai potenciáljait [2].

A vízenergia-potenciál összefügg az éghajlati viszonyokkal, a víz természetes körforgalmával (a teljes csapadékmennyiség és annak évi eloszlása). A kedvezõ adottságú országok: Ausztria, Svédország, Portugália, Finnország, Spanyolország, Olaszország és Franciaország.

A közvetlen napenergia hasznosítása tekintetében a dél-európai országok (pl. Görögország, Olaszország) adottságai a legkedvezõbbek.

A legkedvezõbb szélenergia-potenciálú országok: Egyesült Királyság, Írország, Franciaország, Dánia, Spanyolország. Pl. egy Írországban üzemelõ szélturbina-generátor által termelt villamos energia évi mennyisége csaknem kétszerese annak, amit egy ugyanilyen szélturbina Németországban tud termelni (a szélenergia kapacitásaik 2001. év végén: Írország: 132 MW, Németország 8100 MW [3]).

A biomassza-potenciál tekintetében a következõ országok adottságai a legkedvezõbbek: Finnország, Dánia, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Ausztria és Svédország.

A geotermikus energiakészletek Olaszországban és Portugáliában a legkedvezõbbek.

Energiapolitikai kérdések

A helyi adottságok között igen lényeges az egyéb (fosszilis) energiahordozók saját készleteinek mennyisége, ami az adott ország energiapolitikáját is befolyásolja (saját gáz- és kõolaj-készletekkel rendelkezõk, például Egyesült Királyság és Hollandia).

A nukleáris energiatermelés helyzete és mértéke ugyancsak befolyást gyakorol az ország energiapolitikájára. A 2000. évi adatok szerint az EU hét tagállama nem rendelkezik atomerõmûvel. Négy tagállam (Belgium, Németország, Svédország és Hollandia) döntött úgy, hogy fokozatosan leépíti és megszünteti az atomerõmûveit. Továbbra is fenntartja, fejleszti ezt a kapacitását az Egyesült Királyság, Franciaország és Finnország..

A nemzetközi elkötelezettségek a megújuló energiaforrások támogatási politikáját ugyancsak befolyásolják. Az EU-direktiva a nemzetközi villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból termelt részhányad 8,1%-os növelését irányozza elõ 2010-ig (az 1997. évihez képest). A villamosenergia-piac liberalizációja megindult, és 2002 áprilisáig öt tagállam (Ausztria, Finnország, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság) piaca volt teljesen liberalizált.

A Kyoto-egyezmény alapján az üvegházhatást okozó gázok emissziójával kapcsolatosan az EU átlagosan 8%-os csökkentési kötelezettséget vállalt az 1990-es emisszióhoz képest. A csökkentést vállaló nyolc tagállam: Ausztria (–13%), Belgium (–7,5%), Dánia (–21%), Egyesült Királyság (–12,5 %), Németország (–21%), Olaszország (–6,5%), Luxemburg (–28%).

Az energiapolitikai rányitás és a megújuló energiaforrások támogatási politikája a tagországokban ugyancsak eltérõ [7]. Egyes tagállamokban a felelõs minisztériumok együttmûködnek a megújuló energetikai szervezetekkel és azok szakértõivel. Az alkalmazott támogatási rendszerek különbözõ pénzügyi eszközöket alkalmaznak (ávételi ártámogatás, mennyiségi elkötelezettség támogatása, adókedvezmény, pályázati lehetõségek támogatása).

A társadalmi tudatosság és a megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatos lakossági vélemények tekintetében ugyancsak vannak eltérések a tagországok között. a társadalmi tudatformálás, a felvilágosítás, a közös vállalkozások létesítése általában elõsegíti a kedvezõ lakossági szemlélet kialakulását. Az egyes országokban lehetõvé teszik, hogy a fogyasztó környezetkimélõ energiatermeléssel elõállitott villamos energiát igényeljen, magasabb egységáron. Pl. Hollandiában a háztartások 13%-a döntött a környezettisztán elõállított, de számukra költségesebb villamos energia fogyasztása mellett. Ausztriában tájékoztatást kapnak a fogyasztók arról, hogy milyen energiaforrással mûködõ erõmûbõl kapják a villamos energiát. A fogyasztónak lehetõsége van változtatást kérni és más energiatermelõt választani [4].

EU-direktiva a megújuló energiaforrások részarányának növelésére a villamosenergia-termelésben

Az EU-direktiva (2001/77/EC) a villamosenergia-termelésben a megújulók 2010-ig elérendõ részarányára ad meg irányértékeket valamennyi tagországára vonatkozóan a következõk szerint [1]:

EU-tagország    Növekedés    Részhányad    2010-ig    a hazai termelésben        2010-ben

Ausztria    + 8,1 %    78,1 %

Belgium    + 4,9 %    6,0 %

Dánia    + 20,3 %    29,0 %

Finnország    + 6,8 %    31,5 %

Franciaország    + 6,0 %    21,0 %

Görögország    + 11,5 %    20,1 %

Hollandia    + 5,5 %    9,0 %

Írország    + 9,6 %    13,2 %

Luxemburg    + 3,6 %    5,7 %

Nagy-Britannia    + 8,3 %    10,0 %

Németország    + 8,0 %    12,5 %

Olaszország    + 9,0 %    25,0 %

Portugália    + 0,5 %    39,0 %

Spanyolország    + 9,5 %    29,4 %

Svédország    + 10,9 %    60,0 %

Az EU átlaga    + 8,1 %    22,0 %

Az adatok a nagyteljesitményû vizerõmûvek energiatermelését is tartalmazzák.

A primerenergia-felhasználásban (2. táblázat) figyelemreméltó, hogy az egyes tagállamokban az egy fõre jutó energiafelhasználás jelentõsen eltérõ.

Az energiahordozók részaránya az EU-ban (1998): olaj 41%, földgáz 22%, szén 16%, nukleáris 15%, megújulók 6%.

2. táblázat

A primerenergia felhasználás az EU tagországaiban 1998-ban

Ország    Teljes, PJ    Egy fõre jutó, kg oe

Ausztria    1242,9    3567
Belgium    2454,9    5719
Dánia    878,9    3925
Finnország    1406,1    6493
Franciaország    10910,3    4378
Görögország    1140,0    2565
Hollandia    3169,7    4740
Írország    573,3    3570
Luxemburg    143,9    7775
Nagy-Britannia    9809,6    3930
Németország    14588,9    4199
Olaszország    7038,7    2916
Portugália    917,3    2192
Spanyolország    4796,0    2865
Svédország    2197,5    5928

A napenergia hõhasznositásaíaz EU tagállamaiban és Svájcban

Az új EU-direktiva, az „Energy Performance in Buildings” (2002. december) által megfogalmazott célok [6] szolgálnak a szolár-termikus rendszerek létesítésére épületek térfûtésére (fûtésrásegítés) és a használati melegvíz-termelésre. Jelenlegi a beépített kollektorfelület 19 millió m2 (az elõirányzat 15 millió m2 volt). Az elõirányzat a piaci forgalom növelésére 35 %/év. A 2010-re a kivitelezett teljes kollektorfelület tervezett mennyisége 100 millió m2. Az EU tagországaiban és Svájcban a kivitelezett kollektor felület (A, m2) és a részesedés (r, %) mértéke 2001 decemberében:

      A, m2     r, %

Németország    3 705 000    31,0

Görögország     2 976 000    25,0

Ausztria     2 340 000    20,0

Franciaország     550 000    4,6

Spanyolország     450 000    3,8

Dánia     320 000    2,7

Olaszország     311 000    2,6

Svájc     260 000    2,19

Portugália     250 000    2,1

Hollandia     213 000    <2,0

Svédország     213 000    <2,0

Nagy-Britannia     206 100    <2,0

Finnország     32 500    <0,3

Belgium     24 000    <0,3

Irország     3 335    <0,1

Luxemburg         <0,1

Összesen 1 853 935 m2

A fotovillamos energiatermelõ rendszerek kapacitásadatait az EU-ban és Svájcban a 2002-ig kivitelezett berendezésekkel lehet szamügyre venni (3. táblázat) [8].

Az Energia-Világtanács (World Energy Cuncil) 2003. évi állásfoglalása 97 tagország képviseletében

Szempontok és megújuló energetikai célok [9]

A megújuló energiaforrások az átfogó energiaváltozatok fontos részét képezik.

Részt tudnak venni a diverzifikáció elõkésztésében, az emisszió csökkentésében és a fenntartható energiaellátásban. Szerepük a fejlõdõ országok gyorsan növekvõ energiaigényeinek kielégítése terén, a távoli területeken különösen nagy fontosságú. Célratörõ módon – átmenetileg – támogatni szükséges alkalmazásukat. A tervcélok elérését lehetõvé tevõ minden más megoldást is értékelni kell. Fontos a teljes élettartam-analízis és a piaci vonatkozások vizsgálata. Az energiatakarékos megoldások, a tiszta, hatékony energiatermelés és -felhasználás támogatása szükséges és indokolt. A megújuló energiaforrások alkalmazását a helyi adottságok teljes figyelembevételével kell vizsgálni. Hosszú távú stratégia kidolgozása szükséges a megújuló energetikai célok sikeres megvalósításához nemzeti és regionális szinten.

Háttérhelyzet, indokok

Az EU-direktiva (2001/77/EC) elõirányzata 2010-re: a megújuló források 12%-os részesedés a teljes energiafelhasználásban.

A „World Summit on Sustainable Development” világértekezlet (Johannesburg, 2002.) által megfogalmazott cél: „A megújuló energiaforrások globális részesedésének növelése a teljes energiaellátásban mielõbb szükséges, a nemzeti és a regionális tervcélokat és iniciatívákat is figyelembe véve”.

Az International Energy Agency (Nemzetközi Energiaügynökség) állásfoglalása (Alternative Policy Scenario, 2002.) szerint a megújuló energiaforrások elõsegítik a fosszilis készletek hosszabb ideig való felhasználását, a távoli területeken az energiaellátásra helyi megoldást tudnak biztosítani, és kedvezõen hatnak a káros emisszió csökkenésére.

A technikai és a gazdasági vonatkozások vizsgálata során rendszerszintû elemzés szükséges. Az idõszakos jellegû megújuló energiaforrások hasznosítása esetén figyelembe kell venni az energiatárolás, a hálózatra kapcsolás, az esetleges segédenergia-források (és azok energiahordozóval való ellátása), valamint a teljes energiaciklus biztosításának feltételeit és következményeit.

A megújulók gyorsabb fejlõdését akadályozó tényezõk, kilátások és siker-feltételek

Az akadályozó tényezõk egyike az ár hatása, ami a szélenergia esetén már kevésbé érvényesül. A fõ probléma az, hogy a konvencionális energiaforrások alkalmazását nem terhelik a külsõ költségeik, hanem üzleti okokból támogatást kapnak (pl. az 1990-es évtized közepén ez a támogatás 250–300 Mrd USD volt évente világviszonylatban). Erõteljes az ellenállás ennek a támogatásnak a megszüntetésével szemben, ami megmutatkozott a 68 Megújuló Energia Feladattervvel szemben kifejtett amerikai és kanadai állásfoglalásban is (Genova, 2001.), és – kisebb mértékben – ez az EU keretében is megmutatkozik. Az Európa Tanács a 6. Környezetvédelmi Akcióprogramban az Európa Parlament azon kérését érvényesítette, amely a környezeti szempontból negatív hatású célok támogatásának megszüntetését megfontolásra javasolta.

A külsõ költségek problémája az EU keretében korrigálható (pl. a szénadó útján) legalábbis a fosszilis tüzelõanyagok tekintetében. A 2002 márciusában, Barcelonában tartott csúcskonferencia után ez a cél elérhetõ közelségbe került, és a 2001/77/EC direktíva is célul tûzi ki a fosszilis tüzelõanyagok és a nukleáris energiatermelés rejtett támogatásának megszüntetését (pl. biztosítás, hulladéktárolás). Ugyanakkor az Európa Tanács a nukleáris energiatermelés fontosságát elismeri (Green Paper, EC 2000 b).

A megújulók elterjesztése irányában való változtatási és támogatási politika még erõsitendõ, hogy fejlesztésük igazi beindulása megtörténjen (Green Paper, EC 2000–50, IEA REWP 2001:1, 9–10) [5], és a beruházók relativ elbizonytalanodása elkerülhetõ legyen.

A megújuló energiaforrások jövõjét feltehetõen az árak és a politikai támogatások együttesen határozzák meg. az árak eltorzulását okozó támogatások, továbbá a külsõ költségek belsõ költségekké való alakitása várhatóan jelentõs javulást eredményezne.

A klímaváltozási egyezmények ratifikálása és fokozatos betartásának szigorítása a továbbiakban ugyancsak segítõ hatású. Várhatóan 2005 után az Európa Tanács egy új direktívát készit, és támogatási megoldásokat nyújtva, le fogja vinni az árakat a leginkább versenyképes területeken.

Általánosságban az EU érdeke a megújulók fejlesztése az egész világon, részben azért, mert az EU már a megújuló energetikai technológiák legnagyobb exportõre, részben pedig azért, mert különben szembe kell, hogy nézzen az olaj és gáz lelõhelyekkel rendelkezõ, gyorsan iparosodó ázsiai és latin-amerikai országok versenyével. Ugyanakkor a kõolaj- és a földgázkészletek fokozatos csökkenése az olajárak emelkedését eredményezi, ami a megújulókat (de az atom- és a szénerõmûves energiatermelést is) erõteljesen támogatni fogja.

Irodalom

[1]Cassidy, P., – Raymont, M.: The Renewables Directive, REFOCUS, May, 2001. p.38.

[2]Reicke, D.: Renewable Energies in the EU Member States in comparison /in Handbook of Renewable Energies in the EU, ed. by P. Lang/, Eu. Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main, 2002. p.13.

[3]Ackermann, T.: Transmission Systems for Offshore Wind Farms, IEEE PowerEngineering Review, December 2002, p.23.

[4]Lauber, V.: Austria /in Handbook of Renewable Energies in the EU, ed. P. Lang,2002/, p.37.

[5]Green Paper, EC 2000–50, IEA REWP 2001:1, 9–10.

[6]Schönherr, M.: Solar Thermal in the EU, REFOCUS Mar/Apr. 2003. p.32.

[7]Reicke, D.: Country information /in Handbook of Renewable Energies in the European Union, En. Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main, 2002. p.263.

[8]Schonherr, M.: PV in Europe, REFOCUS, May/June 2003. p.44.

[9]Renewable Energy Targets, World Energy Council Statement 2003.