Az új villamosenergia-törvény néhány, a távhőszolgáltatást és a kapcsolt energiatermelést érintő rendelkezésének elemzése

’Sigmond György

Az új villamosenergia-törvény jelentos befolyást gyakorol a távhoszolgáltatás jövojére is. Szükségesnek látszik a törvény egyes rendelkezéseinek pontos értelmezését a bevezetés elott tisztázni. Az alábbiakban részletesen elemzem a törvény néhány, a távhoszolgáltatást
és a kapcsolt energiatermelést érinto fontosabb rendelkezését.

The new Hungarian Electricity Act has a major influence for the future of the urban district heating, too. The exact meanings of several rules of the law have to be cleared before its introduction. The article gives a detailed analysis of some paragraphs, important for district heating or cogeneration.

Az új Vet. végleges törvényszövegének megismerése és az elfogadás óta eltelt idoszakban folytatott szakmai viták azt mutatják, hogy vannak a Vet.-nek olyan rendelkezései, amelyek könnyen félreérthetok, és ezért hasznos lehet részletes elemzésük vagy pontosabb értelmezésük. Más rendelkezésekkel kapcsolatban ellentétes szakmai álláspontok alakultak ki. A Vet. megjelenése óta eltelt rövid ido alatt több esetben a jogalkotó képviseloi részérol is a leírt szövegtol eltéro értelmezések hangzottak el.


Bevezetés

Az új villamosenergia-törvényt (2001. évi CX. törvény, Vet.) 2001. decemberében fogadta el az Országgyulés. A Vet. rendelkezéseinek többsége 2003. január 1-jén lép hatályba. Eddig az idoszakig a „régi” Vet. eloírásai szerint ki kell dolgozni, és ugyancsak ebben az idoszakban el kell fogadtatni számos, már az új Vet.-hez tartozó végrehajtási rendeletet. A Vet. további jogszabályok megalkotására is felhatalmazást ad.

A Vet. nemcsak a villamosenergia-piacon eredményez jelentos változásokat, hanem nagymértékben befolyásolhatja és várhatóan befolyásolni is fogja a távhoszolgáltatás jövojét.

A hazai energetikának, ezen belül a villamosenergia-termelésnek két kulcskérdése az egyre növekvo energiaimport és a környezetvédelem. A 2000. évi adatok szerint az összesen értékesített 56,5 PJ távhonek kétharmadát állítják elo a közcélú, saját célú és ipari eromuvek. A távhoszolgáltatással kapcsolt villamosenergia-termelés évente mintegy 20 PJ földgáz-importot vált ki, és mintegy 1 millió tonna CO2-kibocsátás elkerülését teszi lehetové. A meglevo távho-potenciálra alapozva „távho-barát” gazdasági környezetben az eddig elért eredmények akár meg is kétszerezhetok. Nem mindegy tehát számunkra, hogy a végrehajtás során hogyan értelmezik a Vet. rendelkezéseit, illetve a végrehajtási rendeletek mennyire veszik figyelembe a távhoszolgáltatás és a távhoszolgáltatási célú kapcsolt villamosenergia-termelés sajátos szempontjait.

A jelenleg még hatályos régi villamosenergia-törvény (régi Vet.) szerint lényegében minden eromu hatósági áras környezetben muködik. Hatósági ára van az értékesített villamos energiának és az eromuvi távhonek is.

A nagy hoszolgáltató eromuveknél a kapcsolt energiatermelés energetikai és környezetvédelmi hasznát a hatósági ár megállapításánál ma nem a távho, hanem a villamosenergia-értékesítés szempontjai szerint alakítják. Versenypiacon fennáll a veszélye annak, hogy még inkább a villamosenergia ára javára tolódik majd el a haszon megosztása. A jelenlegi jogi-gazdasági környezetben a távhoszolgáltatók ez ellen kevés eszközzel rendelkeznek. Ez a távhoszolgáltatás fejlodésének komoly gátjává válhat.

Az elmúlt két évben távhoszolgáltatási célból nagyszámú gázmotoros kiseromu létesült, jelentos részük távhoszolgáltatás céljából. 2001 végén 32 telephelyen 41 darab gázmotor 1,4 PJ hot termelt távhoszolgáltatási célra Jelentos számú további gázmotor telepítése is folyamatban van. (Ennek ellenére ezen a téren ma még egyes EU-tagjelölt országokhoz képest is lemaradásban vagyunk.) A gázmotoros kiseromuvek gyors fejlodését a kapcsoltan termelt villamos energia kötelezo átvétele és a jelenlegi kedvezo hatósági átvételi ár tette lehetové. Ez a fejlodés csak akkor tartható fenn, ha a kiseromuveknek a jövoben is kedvezo piacra jutási esélyei lesznek.

Nem mindegy tehát, hogy a végrehajtás során hogyan értelmezik a Vet. egyes, a távhoszolgáltatást és a kapcsolt energiatermelést érinto rendelkezéseit, és ugyancsak nem mindegy, hogy maguk a végrehajtási rendeletek mennyire segítik elo vagy gátolják a távhoszolgáltatás és a kapcsolt energiatermelés fejlodését.

A régi Vet. nem tett említést sem a távhoszolgáltatásról, sem a kapcsolt villamosenergia-termelésrol. Az új Vet. a kapcsolt villamosenergia-termeléssel több rendelkezésében is foglalkozik, és „felfedezte” a távhoszolgáltatást.

Az új Vet. végleges törvényszövegének megismerése és az elfogadás óta eltelt idoszakban folytatott szakmai viták azt mutatják, hogy vannak a Vet.-nek olyan rendelkezései, amelyek könnyen félreérthetok, és ezért hasznos lehet részletes elemzésük vagy pontosabb értelmezésük. Más rendelkezésekkel kapcsolatban ellentétes szakmai álláspontok alakultak ki. A Vet. megjelenése óta eltelt rövid ido alatt több esetben a jogalkotó képviseloi részérol is a leírt szövegtol eltéro értelmezések hangzottak el.

Az alábbiakban ismertetem a Vet.-nek a távhoszolgáltatást és a kapcsolt energiatermelést érinto néhány fontosabb rendelkezésével kapcsolatban a MaTáSzSz által támogatott értelmezését.


A Vet. távhoszolgáltatást közvetlenül érinto rendelkezései

A Vet. 1. § (3) bekezdése kimondja, hogy „A hoenergiával kapcsolt villamosenergia-termelésre e törvény rendelkezéseit a távhoszolgáltatásról szóló törvény különös szabályaival összhangban kell alkalmazni.”

Számunkra a távhoszolgáltatásról szóló törvény (1998. évi XVIII. törvény, Tszt.) fent említett különös szabályai közül a legfontosabb az eromuvek által értékesített távho árának a megállapítására vonatkozó szabályok. A Tszt. 52. § (3) bekezdése szerint „A közcélú villamosmubol származó távho legmagasabb hatósági árát úgy kell megállapítani, hogy abban érvényesüljön a kapcsolt energiatermelés energetikai és környezetvédelmi haszna.” Szerintem ez mindenekelott azt jelenti, hogy ezt a hasznot minden egyes esetben meg kell határozni, és a két termék – áram és távho – között megosztani. Ehhez szükség van valamilyen egyezményes eljárásra a haszon megállapításához és egy másikra a megosztásához. Idáig ilyen nyilvános, a távhoszolgáltatók számára is megismerheto eljárás nem létezett.

Bár a Tszt. 1998 nyara óta hatályban van, ennek a rendelkezésnek a tényleges végrehajtását még soha nem sikerült elérni. A hoszolgáltató eromuvek által a távhoszolgáltatónak értékesített ho (lényegében „hulladékho”) sok esetben drágább, mint a futomuvek azonos árbázison számolt önköltsége, ami sem a közgazdasági ésszeruségnek, sem a Vet. eloírásainak nem felel meg.

Véleményem szerint a Vet. fenti rendelkezése alapján többé nem kerülheto meg a fent említett egyezményes eljárás kidolgozása és alkalmazása. Erre a célra számos példa található a szakirodalomban és más országok joggyakorlatában. Így talán végre a távhoszolgáltatók is részesedhetnek a kapcsolt energiatermelés hasznából.

A Tszt. hivatkozott különös szabályai közé tartozik az engedélyköteles eromuvek távhotermelo létesítményeinek létesítési és muködési engedélye, melyet a Tszt. 6. § (3) a) szerint a villamosenergia-termelés szempontjából nem engedélyköteles eromuveknél az önkormányzat jegyzoje ad ki. Az engedélykötelezettségre a régi Vet.-ben meghatározott 20 MW határt a Vet. 50 MW-ra emelte. A teljesítmény-határt nem telephelyenként, hanem eromuvi egységenként kell megállapítani. (Lásd a következo pontot.)

A Vet. a távho ármegállapításának konkrét szabályaival kapcsolatban is lényeges változást hozott. A Tszt. 52. §-a csak elveket határoz meg az eromuvi távho árának a megállapításához. Az ármeghatározás szabályait az ártörvény (1990. évi LXXXVII. törvény, Át.) melléklete határozza meg. A Vet. 117. § (1) a) szerint a nem engedélyköteles (50 MW-nál kisebb) eromuvek által termelt távho árát ezentúl a települési önkormányzatok állapítják meg. A távhoszolgáltatásban tulajdonosként is érdekelt önkormányzatok részvétele az eromuvi távho hatósági árának a megállapításában máris sok vitát váltott ki, de egyúttal elosegítheti, hogy végre sikerüljön konszenzusos módszert kidolgozni az eromuvi távho árának a megállapítására. Az alábbiakban a hivatkozott rendelkezést részletesebben is elemzem.

A Vet. a feljogosított fogyasztó fogalmát kiterjeszti az eromuvektol hovel együtt villamos energiát vásárlókra, köztük a távhoszolgáltatókra is. Ennek a rendelkezésnek a részletes elemzését szintén az alábbiakban ismertetem.

Az 50 MW-nál kisebb, nem engedélyköteles
eromuvekben termelt hoenergia árának
a meghatározása

A Vet. 117. § (1) a) pontja módosítja az Át. mellékletét. Eszerint hatósági áras termék a BTO 403 010 termékszámba besorolt „villamosenergia-termeloi engedéllyel nem rendelkezo villamosmu által… távhoszolgáltatási célra értékesített melegített víz…”, és a hatósági ár megállapítója a települési önkormányzat, fovárosban a Fovárosi Önkormányzat.

A fent idézett pontból elsoként azt célszeru kiemelni, hogy az a „villamosmu”-re vonatkozik. Márpedig a Vet. 3. § 40. pont szerint „villamosmu: az eromu, az átviteli és az elosztó hálózat, valamint a csatlakozó berendezés”, vagyis a muszaki létesítmény és nem a tulajdonos vagy az üzemelteto vállalat – adott esetben az eromu, amelyet a 3. § 10. pont ugyancsak muszaki és nem gazdasági fogalomként határoz meg.

A Vet. mindenhol következetesen megkülönbözteti a kiseromuvet és a termeloi engedélyest. A Vet. 51. § (1) pontja szerint engedélyköteles tevékenység „… az 50 MW-ot meghaladó teljesítményu eromu létesítése, muködtetése.” Az 51. § (2) bekezdése szerint „A kiseromu … létesítése nem engedélyköteles tevékenység.” A 3. § 21. szerint „kiseromu: az 50 megawatt… teljesítmény alatti eromu”. A 3.§ 36. pont szerint „termelés: villamos energiának villamosenergia-termeloi engedélyes (a továbbiakban termelo), illetve kiseromu által történo eloállítása.” Utóbbi szerint a kiseromu nem termeloi engedélyes. Fontos még megemlíteni a 13. § (1) bekezdést is. Eszerint „Az engedélyesek, valamint a villamosenergia-rendszerhez kapcsolódó kiseromuvek üzemeltetoi… kötelesek együttmuködni.” Ez lényegében ki is zárja, hogy a villamosenergia-rendszerhez kapcsolódó kiseromu egyidejuleg termeloi engedélyes is legyen. A kiseromu és a villamosenergia-termeloi engedélyes közötti átfedésre máshol sincs példa.

A fentiek alapján kimondható, hogy a kiseromuvek (az 50 MW teljesítmény alatti eromuvi létesítmények) által értékesített ho vonatkozásában a Vet. 117. § (1) a) pontja alapján a települési önkormányzat, a fovárosban a Fovárosi önkormányzat a hatósági ár megállapítója.

Felvetodhet azonban az a kérdés, hogy ha egy vállalat jelenleg több telephelyen is távhoszolgáltatási célra hot értékesíto villamosmuvel (eromuvel) rendelkezik, és muködési engedélyébe olyan eromuvek is bele vannak foglalva, amelyek a Vet. szerint a kiseromuvekhez sorolandók, a Vet. hatályba lépését követoen ezen eromuvek továbbra is (az egész vállalattal együtt) termeloi engedélyesnek minosülnek-e.

A Vet. 121. § (3) bekezdése szerint „E törvény hatálybalépésével egyidejuleg a 20 MW, vagy azt meghaladó, de az 50 MW-ot el nem éro teljesítményu eromuvek muködési engedélyei érvényüket vesztik.”

A fentiek alapján a távhoszolgáltatási célra melegített vizet (forróvizet) értékesíto eromuvek közül azok, amelyek teljesítménye meghaladja a 20 MW vagy annál nagyobb, de nem éri el az 50 MW-ot, a Vet. szerint 2003. január 1-tol a kiseromu kategóriába tartoznak majd, és nem rendelkeznek villamosenergia-termeloi engedéllyel.

Fennmarad még némi bizonytalanság a 20 MW-nál kisebb teljesítményu kiseromuvekkel kapcsolatban, mert ezekrol a Vet. a fenti pontban nem rendelkezik. Ezeknek az eromuveknek a muködtetése a jelenleg még hatályban lévo régi Vet. szerint sem engedély (csak bejelentés) -köteles, de az engedélyezést a jelenlegi Vet. nem zárja ki, és szerepelhetnek valamely eromuvi vállalat engedélyében. Nem lenne persze ésszeru, ha 20 MW villamos teljesítmény felett (50 MW-ig) az önkormányzatok gyakorolnák az eromuvek által értékesített távho hatósági ára megállapításának a jogát, 50 MW felett és 20 MW alatt pedig a MEH. A Vet. alapján azonban ez az ellentmondás feloldható. A 121. § (1) bekezdés szerint ugyanis a régi Vet. szerint „engedéllyel rendelkezok … e törvény eloírásainak megfelelo muködési engedély iránti kérelmet kötelesek legkésobb 2002. szeptember 21-jéig a Hivatalhoz benyújtani”, és amint feljebb láttuk, a muködési engedély a Vet. eloírásainak megfelelo muködési engedélyt csak akkor felel meg, ha a kiseromuveket (50 MW-nál kisebb teljesítményu eromuveket) nem sorolják a termeloi engedélyesekhez.

A fenti rendelkezések alapján a távhoszolgáltatási célra melegített vizet értékesíto eromuvek közül azok, amelyek teljesítménye nem éri el az 50 MW-ot, a Vet. szerint 2003. január 1-tol a kiseromu kategóriába tartoznak majd, és nem rendelkeznek villamosenergia-termeloi engedéllyel. Ettol az idoponttól kezdve az ezen eromuvek által távhoszolgáltatási célra értékesített ho árának a megállapítója a Vet. fenti rendelkezése szerint a települési önkormányzat lesz.


Kapcsoltan termelt energia

A Vet. 3. § 19. pont szerint „kapcsoltan termelt energia: közös technológiai berendezésben, azonos tüzeloanyagokkal, legalább 65%-os energetikai hatásfokú energiaátalakítási folyamattal eloállított villamos és hoenergia”.

Több cikk és eloadás foglalkozott már azzal, hogy miért szerencsétlen ez a fogalmazás. Eszerint ugyanis a legjobb kapcsolt energiatermelés egy olyan (jó hatásfokú) kazán, amelyhez egy kevéssé hatékony (kis szigmájú) turbina is csatlakozik.

Meg kell jegyezni, hogy a mintát külföldi jogszabályokból vették, és hogy a Vet.-ben alkalmazott meghatározás lényegileg azonos a 18/2001. (VI. 25.) GM rendeletben bevezetett, azóta különösebb gond nélkül alkalmazott fogalmazással.

„A jogalkotó célja” valószínuleg az volt, hogy egy egyébként energetikailag hatékony, 80–90%-os összhatásfokú, hot és villamos energiát termelo berendezés számára némi kondenzációs üzemmódot is lehetové tegyenek a kisebb nyári hoigények idején vagy a jobb kiterhelés érdekében villamos csúcsidoben. Mivel a kapcsolt energiatermeléssel összefüggésben a Vet. által kilátásba helyezett kedvezmények elsosorban az értékesített villamos energia után várhatók, és kis szigma esetén az értékesített villamos energia mennyisége is kicsi, a rossz meghatározás nagy kárt nem okoz, inkább a szépérzékünket bántja. Sot, az áramtermeléssel arányosan meghatározott kedvezmények egyúttal arányosak lesznek azzal az elméleti alapon helytállóbb kedvezménnyel, amit például az elkerült CO2-kibocsátás után lehetne elszámolni a kapcsolt energiatermelés javára.

Gyakorlati szempontból fontosabb értelmezési kérdésnek tartom, hogy a kondenzációs eromuvi berendezésekbol elvételen, megcsapoláson hoszolgáltatási célból kiadott hoenergia és az ahhoz tartozó villamos energia „belefér-e” a fenti fogalmazásba. Az ilyen hotermelés energetikai és környezetvédelmi haszna ugyanis egyértelmu és az esetek többségében jól számszerusítheto, mert a hotermeléshez tartozó – 1-nél lényegesen kisebb – növekmény tüzeloanyag-felhasználás könnyen meghatározható. Ezen kívül ennek a hotermelési módnak ma is jelentos a szerepe a hoszolgáltatásban. Ezért jó lenne, ha a kapcsolt energiatermelés e fajtáját is bele lehetne érteni a 3. § 19. meghatározásába, hogy részesíteni lehessen a Vet. alapján biztosított kedvezmények – elsosorban a környezetvédelmi célból nyújtott kedvezmények – egy részében. Ez véleményem szerint a fenti fogalmazásba egy kis jóindulattal „beleértheto”, mert az energiaátalakítási folyamat lehet az a részkörfolyamat is, amely révén hot veszünk ki a kondenzációs berendezésbol hoszolgáltatási célra. (Ebben az esetben viszont szükség van egy egyezményes számítási eljárásra a hokiadással kapcsoltan termelt villamos energia és az energetikai hatásfok meghatározása érdekében.)

Félreértésekre ad okot, hogy a Vet. a nem engedélyköteles eromu (kiseromu) teljesítményhatárát a régi Vet. szerinti 20 MW-ról 50 MW-ra emelte. Mivel jelenleg a kapcsoltan termelt villamos energia kötelezo átvételének és garantált átvételi árának, is 20 MW a felso, egyúttal az eromuvek engedélykötelezettségének alsó határa, sokan abban a tévedésben leledznek, hogy ezentúl a támogatás határa is 50 MW-ra fog emelkedni. A valóságban ezt a határt az 5. § b) szerint a gazdasági miniszter állapítja meg. Csak reméljük, hogy a kapcsoltan hot és villamos energiát is termelo kiseromuvek piacra jutását elosegíto kötelezo átvételre megállapítandó új határérték nem lesz kisebb a jelenleginél, részben a meglevo és folyamatban levo beruházások védelmében, részben pedig mivel a kiseromuvek részesedése még mindig elég kicsi az összes villamosenergia-termelésben, de az összes kapcsolt energiatermelésen belül is. Számos közepes és kisebb távhoszolgáltató épülo vagy tervezett gázmotoros futoeromuvétol várja a távhoszolgáltatás versenyképességének a jelentos javulását.


Az eromuvekben kapcsoltan termelt ho vásárlója, mint feljogosított fogyasztó

A Vet. 3. § 13. pontja szerint: „feljogosított fogyasztó az a fogyasztó, aki (amely) a külön jogszabályban megállapított felhatalmazás szerint, saját döntése alapján villamosenergia-termeloi engedélyestol vagy villamosenergia-kereskedelmi engedélyestol nem közüzemi szerzodés keretében vásárol villamos energiát, illetve, az általa igénybe vett hoenergiával kapcsoltan termelt villamos energiát vásárolja meg.”

A hofogyasztókra a feljogosítás a Vet. vonatkozó rendelkezéseinek hatályba lépésétol, azaz 2003. január 1-tol alanyi jogon érvényes. Bár a fogalmazás kissé bizonytalan, a külön jogszabály (amely a tervek szerint 2003. július 1-én lép majd hatályba) nem a hovel kapcsoltan a villamos energiát is megvásároló fogyasztóra, hanem a többi feljogosított fogyasztóra vonatkozik, akiknél meg kell állapítani, hogy milyen teljesítményhatár felett és mikor lesznek feljogosítva. Ezt az értelmezést támasztja alá a Vet. másik idevonatkozó rendelkezése is.

A Vet. 17. § (2) bekezdése szerint: „A termelo … a közüzemi célra lekötött mennyiségen felüli villamos energiát szabadon értékesítheti. A kapcsolt villamos energiát eloállító termelo a hofogyasztó által vásárolt hoenergiához tartozó, a hot szolgáltató eromuvi egységgel eloállított villamos energiát a hoenergia vásárlójának közvetlenül értékesítheti, ha az nem minosül… közüzemi célra lekötött villamos energiának”.

Ez a rendelkezés ugyanazt a jogviszonyt: a termelo és a hofogyasztó jogviszonyát a termelo szempontjából vizsgálja, és a villamos energiának a termelo által a ho vásárlója számára történo értékesítését nem köti semmiféle külön jogszabályhoz.

A termelo a 17. § (2) szerinti korlátokon túl szabadon értékesítheti a termelt villamos energiát. Olyan termelok (eromuvek) jöhetnek számításba, amelyek villamosenergia-termeléssel kapcsoltan termelt hot szolgáltatnak a távhoszolgáltatónak, és az általuk kapcsoltan termelt villamos energia nincs teljes mértékben lekötve közüzemi célra. A 3. § 23. szerint „közüzemi célra lekötött villamos energia azon villamos energia, amelynek értékesítésére a villamosenergia-termeloi engedélyes… 1999. augusztus 18. elott megkötött hosszútávú szerzodéssel… rendelkezik”.

Azok a hoszolgáltató eromuvek, amelyek jelenleg nem a fenti határido elott kötött hosszútávú szerzodés alapján értékesítik a villamos energiát, hanem más típusú szerzodés vagy – 20 MW-nál kisebb eromuvek esetén – a kötelezo átvétel keretében, illetve a közüzemi célra lekötött kapacitásukon túl van még le nem kötött kapacitásuk is, 2003. január 1-tol jogosultak lesznek a szerzodéssel le nem kötött, az eladott hovel kapcsoltan termelt villamos energiát hofogyasztóiknak közvetlenül értékesíteni.

Ha egy eromu villamosenergia-termelo kapacitása nem közüzemi, hanem más típusú szerzodés keretében van lekötve, a másik szerzodést is csak kivételesen kedvezo esetben fogja felmondani egy feljogosított fogyasztó kedvéért. Amennyiben viszont a hot is szolgáltató eromuvek termelo kapacitását a meglevo szerzodéseik nem terhelik ki teljesen, ezek már 2003. január 1-tol képesek lesznek arra, hogy közvetlenül értékesítsenek áramot az általuk ellátott távhoszolgáltatónak. A hoenergia vásárlói azonban csak akkor tudnak élni az áramvásárlás lehetoségével feljogosított fogyasztóként, ha a termelo is el akarja adni nekik az áramot. A Vet. 17. § (2) szerint ez ugyanis a termelo joga, vagyis nem kényszerítheto ki.

A közüzemi szerzodésekre vonatkozó hatósági árak a Vet. 124. § (1) bekezdése szerint csak 2004. január 1-ig maradnak érvényben. Ezen szerzodések újratárgyalását követoen (Vet. 3. § 1.) a távhoszolgáltatók már bármely olyan eromutol vásárolhatnak hot feljogosított fogyasztóként, amelyek számukra hot értékesítenek, és így a számára feljogosított fogyasztóként hozzáférheto áramtermelo kapacitás tovább no.

A Vet. korábban idézett 3. § 13. pontja szerint a feljogosított fogyasztó a (villamosenergia-) fogyasztók egyik speciális csoportja. A fogyasztó fogalmát a 3. § 15. pont határozza meg. Eszerint „fogyasztó: villamos energiát saját felhasználás céljára vételezo természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezo gazdasági társaság…”. Ezekbol a lehetoségekbol a távhoszolgáltatókra csak a jogi személy fogalma alkalmazható, és miután a távhoszolgáltató egyetlen jogi személy, ebbol a Vet. elozo definíciója szerint az is következik, hogy egyetlen fogyasztó is, tehát a feljogosítás is az egész távhoszolgáltató vállalatra vonatkozik.

A távhoszolgáltatók már a jelenleg még hatályos régi Vet. és ennek alapján megkötött áramvásárlási szerzodéseik szerint is egyetlen fogyasztónak minosülnek. Az áramszolgáltatóval minden fogyasztási helyre külön szerzodést kötnek, de a szolgáltató által kiállított számlák mindegyikén ugyanaz a fogyasztó – a távhoszolgáltató – van megjelölve.

A 3.§ 13. pontban foglalt rendelkezésnek távhoszolgáltatói szempontból mindössze annyi a szépséghibája, hogy kevés hasznot, az értékesített hore vetítve néhány Ft/GJ-t hoz „a konyhára.”

Az elobbiek ellenére elofordulhat, hogy egyes érdekcsoportok a feljogosított fogyasztó fogalmát szeretnék szukebben (nem az egész távhoszolgáltatóra, hanem például csak az adott eromubol ellátott körzetre kiterjedoen) értelmezni, de a fogyasztó fogalmának ilyen leszukítésére a Vet. szövege alapján nincs mód.

A Vet. idézett 3. § 15. pontjának a második fele viszont a fogyasztó fogalmának szukítése helyett lehetové teszi annak bovítését. Eszerint „…külön jogszabály több fogyasztási helyen villamos energiát vételezo természetes vagy jogi személyeket, jogi személyiséggel nem rendelkezo gazdasági társaságokat egy fogyasztónak minosíthet”. Ilyenek lehetnek a távhoellátásra kapcsolt, közcélokat ellátó önkormányzati intézmények, sot elvileg akár az összes távhofogyasztó, beleértve a távhovel ellátott lakásokat is.

Abból a ténybol, hogy a távhoszolgáltató jogi személyként egyetlen villamosenergia-fogyasztónak tekintendo, az is következik, hogy közülük a legnagyobb, a FOTÁV Rt. nemcsak az eromuvek által kapcsoltan termelt ho vásárlójaként válhat feljogosított fogyasztóvá, hanem 50 000 MWh éves áramfelhasználásával várhatóan beleesik majd a 3. § 13. pont szerinti külön jogszabály megjelenése után a feljogosított fogyasztók elso körébe is.

A távhoszolgáltatók a számukra értékesített hovel kapcsoltan termelt villamos energiát akkor is megvásárolhatják, ha saját áramfogyasztásuk, illetve a jogszabály alapján velük egy fogyasztónak minosített villamosenergia-fogyasztók nem tudják az összes megvásárolható villamos energiát felhasználni. Joguk van ugyanis saját áramkereskedo vállalkozást alapítani és a villamos energiát más, jogszabály alapján feljogosított fogyasztóknak tovább adni. Ez viszont csak a feljogosítási szabályok hatályba lépése után lehetséges.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a feljogosított fogyasztói státusz a fenti kiterjesztési lehetoségekkel együtt sem oldja meg az eromuvi távhoszolgáltatás fo problémáját: a ho magas árát. Eloször is a távhovel kapcsoltan termelt villamos energiát a termelo más kereskedonek vagy közvetlen vezetéken keresztül más fogyasztónak is értékesítheti. Másrészt, ha az összes távhofogyasztót bevennénk is a feljogosított körbe, az még mindig csak néhányszor tíz Ft/GJ-lal – azaz néhány százalékkal – csökkentené a távho önköltségét. A kapcsolt energiatermelés hasznát elsosorban az értékesített ho árában kell érvényesíteni. A költségeknek a két termék: a távho és az áram közötti reális megosztása a meglevo kevés pozitív tapasztalat szerint az elobbi értéknél egy teljes nagyságrenddel nagyobb mértékben csökkenthetné a távho árát.


A feljogosított fogyasztónak értékesített villamos energia ára

Mint említettem, 2003-tól az eromuvektol kapcsoltan termelt hot vásárló távhoszolgáltatók alanyi jogon, a feljogosítási rendelet kiadását követoen pedig a FOTÁV Rt. villamosenergia-igénye alapján feljogosított fogyasztóvá válnak (késobb fokozatosan más távhoszolgáltatók is). Ez azt jelenti, hogy szerzodéses alapon, szabad kereskedelmi áron szerezhetik be a villamos energiát a közcélú villamos hálózat igénybevételével. A Vet. 95. § (2) bekezdése szerint ugyanis „Nem tartozik a hatósági ármegállapítás körébe… a feljogosított fogyasztó részére értékesített villamos energia.”

A feljogosított fogyasztóként vásárolt villamos energia ára azonban nem teljes egészében tartozik a szabad ármegállapítás körébe. A Vet. 95. § (1) bekezdése szerint „A villamos energia átvitele, szállítása, elosztása, a rendszerirányítás … az árak megállapításáról szóló Vet.-ben meghatározott hatósági ármegállapítás körébe tartozik.” A 117. § (1) c) pont szerint a hatósági ár megállapítója a gazdasági miniszter, vagyis a Vet. e rendelkezésének végrehajtása miniszteri rendelettel történik.

Az átviteli, szállítási, elosztási és rendszerirányítási költségek a fogyasztói áraknak igen jelentos részét, jelenleg 30–50%-át teszik ki. (Az utóbbi érték elsosorban a kis fogyasztókra jellemzo.

 Nem közömbös tehát, hogy a rendeletek ezekre milyen hatósági árat határoznak meg, mert a versenyárnál elért elonyt a hatósági áras költségelemek leronthatják. Figyelembe kell venni a termelo berendezés kiesése esetén szükséges tartalékkapacitás igénybevételének a költségét is.

Általában nem várható, hogy a feljogosított fogyasztóként megvásárolható villamos energia az azt terhelo összes egyéb költséggel együtt már a Vet. hatályba lépését követoen lényegesen olcsóbb legyen, mint a közüzemi fogyasztói tarifa, de néhány esetben ez mégis elképzelheto: például a távhoszolgáltatók hálózatába hot betápláló gázmotorok esetében.

A feljogosított fogyasztóknál a kedvezo versenyár elérése nagymértékben múlik a megfelelo informáltságon. Ilyen információkat erre szakosodó magáncégeken kívül feltehetoleg a szervezett villamosenergia-piacon (áramtozsdén) is be lehet majd szerezni (Vet. 62. §), mert az gazdasági társaság (részvénytársaság) formájában fog muködni, és a szabadpiaci áramkereskedelmet bonyolítja, tehát a megfelelo információk birtokában lesz, és feldolgozott formában ezek egy részét várhatóan értékesítheti is.

A Vet. által nyújtott lehetoségek kihasználásának fontos eszköze a jó tárgyalási politika az eladóval szemben. Ebben szerepe lehet annak, hogy a felek kölcsönös érdekeltsége elsosorban a hoenergia-értékesítésben van, az áramvásárlás másodlagos.

Törekedni kell a piaci legkedvezobb árszint szerzodésbe foglalására. Meg kell azonban jegyezni, hogy a távhoszolgáltatók a saját telepítésu vagy szerzodés alapján létesített, illetve létesítendo kapcsolt energiatermelo berendezések vonatkozásában nem az alacsony, hanem a magas áramértékesítési árszintben lehetnek érdekeltek.


A megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával, illetve a külön jogszabályban meghatározott eromuben termelt villamos energia átvétele

A Vet. 5. § b) pontja szerint a gazdasági miniszter „megállapítja a megújuló, a hulladékból nyert energiával, kapcsoltan, illetve a jogszabályban meghatározott egyéb módon termelt villamos energia kötelezo átvételének a szabályait, valamint a pénzügyminiszterrel egyetértésben kialakítja az így termelt villamos energia támogatásának a rendjét…”.

A Vet. szerint (20. § (2), 125. § (1)) a megújuló és hulladék energiával termelt villamos energiával kapcsolatban a késobbiekben kormányrendelet alapján bevezetésre kerül egy úgynevezett zöld bizonyítvány, amely az ilyen módon termelt villamos energiának piaci eszközökkel segíti elo az értékesítését. Ez a rendelkezés azonban kapcsoltan termelt villamos energiára nem terjed ki. A megújuló, a hulladék valamint a külön jogszabályban meghatározott eromuben termelt villamos energia átvétele a zöld bizonyítvány bevezetéséig nem tagadható meg a (125. § (3)). Mivel a kapcsoltan termelt villamos energia kötelezo átvételérol ez a rendelkezés nem tesz említést, ez úgy értelmezheto, hogy a kötelezo átvételre a Vet. nem állított idobeli korlátot.

A Vet. 95. § (1) és (2) bekezdése szerint a villamosenergia-termelés a Vet. hatálybalépését követoen már nem tartozik a hatósági ármegállapítás alá, így a megújuló, a hulladékból nyert energiával, illetve kapcsoltan termelt villamos energia sem. Ennek alapján a kötelezo átvett villamos energiához nem fog tartozni garantált átvételi ár. Míg a megújuló és a hulladék energiával termelt villamos energia támogatási rendszerét a fentiek szerint a hatósági ár megszunése utáni idoszakra a Vet. jórészt elore meghatározza, addig a kapcsolt energiatermelésnél a támogatás rendjérol az 5. § b) pont és más rendelkezések sem mondanak semmi konkrétumot, ez a gazdasági miniszter ma még nem létezo rendeletére van bízva.

A a kapcsolt energiatermelés támogatása sem nem garantált átvételi ár, sem nem költségvetésbol finanszírozott ártámogatás formájában fog megvalósulni. A támogatásnak azonban számos egyéb módja is lehetséges. Ilyen a kötelezo átvétel, amely önmagában nem hatékony, de kiegészítheto más pénzügyi és jogi támogatási formákkal (például fejlesztési támogatás, adókedvezmény). Példa a nemrég elfogadott német törvény a kapcsolt villamosenergia-termelésrol.

Fontos megjegyezni, hogy a távhoszolgáltató vállalatok számos muködo és elokészített, saját vagy számukra hot szolgáltató kapcsolt energiatermelo létesítményben érdekeltek saját vagy külso befekteto által végrehajtott beruházásban. Ezek jelentos része az elmúlt egy-két évben létesült, vagy éppen a kedvezo feltételek miatt jelenleg van folyamatban a megvalósításuk. A fenti beruházások a jelenlegi rendkívül kedvezo kötelezo villamosenergia-átvételi árra alapozva járulnak hozzá a távhoszolgáltatás önköltségének a csökkentéséhez. Ezért a támogatási rendszernek olyannak kell lennie, hogy a megvalósult vagy folyamatban levo kapcsolt energiatermelo beruházások további folyamatos gazdaságos muködését, sot új beruházások létesítését is elosegítse.